Gondoltam, megosztom veletek ezt a friss élményemet, ami ma történt velem munkába jövet. Álmosan és furcsán indult a reggel. Gondolkodtam, milyen útvonalon induljak el Pestről Budára. Már annyira unom mindig ugyanazt…

Kitaláltam ez alkalommal a Ferenciek terén fogok átszállni, talán kicsit hamarabb is beérek! :-)
Épp a metró feljárótól sétáltam a buszmegálló felé, láttam jön is a busz - a piros 173E.

Mivel délután edzésre megyek, a hátizsákom volt nálam - amit egyébként ritkán hordok, pont a továbbiak miatt. Éreztem, hogy mintha valaki oldalról piszkálná. Mindig ki vagyok erre hegyezve így azonnal levettem a hátamról, de nem volt egyik cipzár sem kihúzva rajta. A busz már a megállóban állt, épp indult - gyorsan kellett felszállni, tömeg is volt. A hátam mögül egy magas szürke kabátos srác tűnt elő, talán végig ő volt mögöttem.  A lépcsőnél még elém is tolakodott, picit meglökött. Ettől elég mérges lettem és meg akartam nézni magamnak, persze akkor még nem sejtettem semmit… Csak kíváncsi voltam az arcára, hogy ki az a bunkó! Sajnos háttal is maradt nekem és hirtelen el is vegyült az utazók között. Annyira meg engem sem érdekelt, hát annyiban hagytam. Kár volt!

A munkahelyem felé tartva már a villamoson éreztem, hogy valami nem stimmel. Gondoltam mielőtt bemegyek a sarki pékségbe, előkotorom a táskámból a pénztárcám, így a villamoson elkezdtem keresgélni. De nem találtam sehol. Gondoltam biztosan otthon hagytam, vagy a barátaimnál, egy telefon, két telefon, meg még egy...

Nem, sajnos sehol nem volt. Ellopták.

Valószínűleg az a szürke kabátos srác, aki reggel mögülem elém tolakodott a Ferenciek terén a busznál. Mégis jobban meg kellett volna néznem!

Mivel sajnos egyszer már kiraboltak, amikor betörtek hozzánk, megfogadtam, hogy sosem tartok otthon és a tárcámban sem hordok, csak annyi készpénzt, ami feltétlenül szükséges.  Most sem volt benne néhány ezer forintnál több - szerencsére. Akkor azt is megfogadtam, külön tartom az irataimat. Mivel ez egyébként egy nagyon kényelmes megoldás - vesztemre - nem tartottam be. Mostantól biztosan így lesz!

Hetekig tartó huzavona és ügyintézés áll előttem a bankban, az okmányirodában, az OEP-nél, a rendőrségen. Az ellopott irataim pótlására a többszörösét fogom kifizetni illetékként, ügyintézési díjként, mint amennyi KP-hez jutott a piti kis tolvaj általam és akkor az okozott stresszről, energia- és időrablásról nem is beszélek…

Szeretném, ha mással – veletek - nem történne hasonló, de ha mégis, kevesebb bosszúsággal megúszhassátok, mint én!

Ha mégis megtörténik a baj:

1. HA a bankkártyádról tudsz interneten utalni, és még nem kaptál sms-t pénzfelvétel-próbálkozásról, sem bankkártyás fizetésről, azonnal utald át a rajta lévő összeget pl. a szüleid vagy közeli barátod, vagy rokonod bankszámlájára, hogy ki tudd menteni a pénzed. Különben addig nem férsz hozzá, amíg el nem készülnek az új okmányaid, ami a banki ügyintézéshez nélkülözhetetlen.

2. Ezután TILTSD LE a bankkártyád a bankodnál!

3. Vedd fel a kapcsolatot az illetékes okmányirodával, hogy elindítsd az új okmányok kiállítását.

4. Keresd fel a lopás helyszíne szerint illetékes rendőrkapitányságot és tegyél feljelentést.  (Ez egyrészt az okiratok kiállításához is segítség lehet, másrészt, ha valaki az okmányaiddal akar visszaélni - nagy valószínűséggel - lebukik, de előfordulhat az is, hogy miután a tolvaj kiszedte a tárcádból a készpénzt, kidobja az első útszéli kukába.  Akár egy jó szándékú járókelő veszi észre, akár egy csöves, vagy épp a kukásautón dolgozó az őrsre fogja bevinni és leadni.)

Vigyázzatok magatokra!