Tudom, tudom, már ezerszer írtam/írtunk erről, de ahogy szétnézek a világban, úgy érzem, nem eleget. Talán, ha sokszor mondjuk, előbb-utóbb csak eljut az emberekig.
Kérlek olvassátok el!
Az általános, telefonon elérhető segélyhívószám a 112.
Amennyiben ezt a számot hívjuk, úgy ők értesítik az illetékes szerve(ke)t (mentők, rendőrség, tűzoltóság), de még mind a három másik - 104, 105, 107 - vonal él, így lehet a 104-es számot hívni.
A mentésirányító munkáját a bejelentő akkor tudja a legjobban segíteni, ha magától minél pontosabban elmondja, mit lát-tapasztal, és az irányítónak már nem is kell kérdeznie.
Mit is mondjunk a mentőnek?
• Ki vagyok
• Hol vagyok (sokan a pánik hatására épp azt felejtik el közölni, hogy hova is menjen a segítség)
• Mi történt (ha láttam, vagy mi történhetett – pl. autóbaleset)
• Hány, és milyen súlyos sérült van
• Kell-e műszaki mentés (lezuhant, valami alá beszorult, ... )
• Telefonszám, amin elérhetnek
Majd, ha elmondtuk a mondandónk, NE rakjuk le a telefont, mivel az irányítónak még lehet kérdése, így várjuk meg, míg ő elköszön, és rakja le a telefont!!!
Ahogy a Deniz mondja a Csoda című számában: „Az igazi hős nem Superman vagy Batman... csoda, hogy a mentős, tűzoltó, rendőr, életeket ment és lemond a pénzről".
Sokan vészhelyzet esetén pánikba esnek, kapkodnak, nem tudják összefüggően elmondani, mi történt, mi a helyzet. Az irányítók erre is ki vannak képezve, hogy ilyenkor mi a teendő, mit kell kérdezni, hogy reagáljanak, ha valaki például elkezd hisztizni vagy kiabálni velük. Az irányító csoport vezetői folyamatos továbbképzésben részesülnek. Sokan bosszúsak lesznek, ha a mentő nem lesz azonnal ott, amint lerakták a telefont. Legtöbb esetben megnyugszanak, ha az egység kiérkezik, és csak a legritkább esetben támadnak nekik. Amennyiben a mentők számukra veszélyesnek ítélik meg a helyzetet, rendőri segítséget tudnak kérni.
Az élet a Mentőszolgálatnál nem egyszerű. Éjjel-nappal ébernek lenni, tudásuk és emberségük legjavát adni, pontról-pontra követni a szigorú protokollt. Nagyon felelősségteljes munka. A lehető legrövidebb idő alatt, a legjobb döntést kell meghozniuk, amelyen akár életek is múlhatnak.
A mentők munkájának megkönnyítésére és segítésére több szinten is lehetőség adódik. Az egészségkultúra fejlesztésével, széleskörű társadalmi felvilágosítással, megfelelő politikai döntésekkel, az anyagi, emberi erőforrások kérdésének rendezésével az egész ágazat nyerhetne.
A legközvetlenebb segítség, amit mi magunk adhatunk a rajtunk segítő mentősöknek, ahogy ők is többször több fórumon kérték, hogy a vészhelyzet esetén értesítendő hozzátartozónk elérhetőségét mobiltelefonunkban külön feltüntetjük egy nemzetközi ICE [In Case of Emergency] megjelöléssel.
A minőségi elsősegély-oktatás megteremtésével jelentős előrelépést tenne a magyar egészségügy. Jelenleg az emberek nagy többségének csak a jogosítvány megszerzéséhez kötelező elsősegélynyújtó ismereteik vannak meg (papíron).
Az Európai Unióban a mezőny végén kullogunk a képzett elsősegélynyújtók számát tekintve.
Ha több ember értene az elsősegélynyújtáshoz, oda mernének menni, segíteni, ezzel növelnék a sérült túlélési esélyeit a mentők kiérkezéséig. (Itt azért halkan megjegyzem, hogy a cserbenhagyás itt is büntetendő dolog! )
Telefonon keresztül is bátran lehet az irányítótól segítséget kérni, mivel szakképzett, pontosan el tudja mondani, hogy mit kell tenni, míg a segítség megérkezik.
Szükség lenne széleskörű, gyakorlati tudást biztosító elsősegélynyújtó képzésekre.
A lakosság 80 százaléka vett már részt valamilyen elsősegélynyújtó tanfolyamon, ám baleset esetén az elsősegélynyújtásban aktívan legfeljebb 18 százalék tudna résztvenni. A közúti balesetet látók 12 százaléka segítségnyújtás nélkül továbbmenne a helyszínről, döntő többségében (59%) a segítséghívásra vállalkoznak.