Az élelmiszereinken kétféle lejárati dátumjelöléssel találkozhatunk: minőségmegőrzési idővel és fogyaszthatósági idővel – ahogyan arról már írtunk is. De pontosabban meddig ehetjük meg azt, aminek a minőségmegőrzési ideje lejárt?
Továbbra is érvényes, hogy lejárt élelmiszereket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni. Fontos változás azonban, hogy egy idei jogszabály-módosításnak köszönhetően az Európai Unióban adományozhatóvá váltak a lejárt minőségmegőrzési idejű élelmiszerek. Az adományozásra szánt termékek biztonságosságáért, megfelelőségéért az adományozó, azaz a kereskedő felel.
Fogyaszthatósági idő: a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább dobjuk ki, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert.
Minőségmegőrzési idő: a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárhatjuk a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek ezek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogyaszthatók.
További információk: https://maradeknelkul.hu/
Minden nap nagy mennyiségű élelmiszert dobunk ki, amit el lehetett volna fogyasztani, vagy más módon hasznosítani. Miért van ez?
a fogyaszthatósági idő és a minőség-megőrzési idő között?