Mindig voltak és vannak olyan emberek, akik akkurátusan pontosak, míg másoknak alapvető személyiségjegye a késés. Késnek már az iskolából, aztán késnek a munkából, késnek a projektek befejezésével, odaégetik a süteményt a sütőben, kimennek a fejükből a fontos tennivalók és találkozók...

A késés lehet a személyiségszerkezetben kialakult reakció, de tanult tulajdonság is. Ha például olyan közegben nő fel és szocializálódik valaki, ahol nincs következménye ennek, nem keretezik az időt sem, akkor kialakulhat egy ilyen, hibásnak mondható működésmód felnőttkorra.

Hozd magad kényszerhelyzetbe! Időgazdálkodási tippek, nem csak halogatóknak

Ha gyorsabb eredményt szeretnénk, behaviorista, praktikusabb oldalról megfogva a problémát, akkor érdemes olyan módszereket választani, amellyel kényszerhelyzetbe hozzuk saját magunkat.

Az egyik ilyen megoldás az M=M, vagyis a majd egyenlő a mosttal. Így nem lehet életvitelszerűen élni, de lehet hetente, kéthetente, havonta egy napot beiktatni, amikor M=M. Aznap extrán figyelek magamra és minden olyan alkalommal, amikor kimondom a majd szót valamilyen tevékenységgel kapcsolatban, de akkor is, ha csak gondolok rá, azt most csinálom meg. Fontos, hogy ilyenkor minden essen ki a kezemből, és azonnal csináljam meg, akkor is, ha az egy polc felfúrása, mert éppen megint megláttam a hetek óta falnak támasztott polcot. Ez persze önátverés, mert szerződök magammal egy ilyen napra, de ha valaki ezt betartja, akkor az jelentős mértékben segíti az időkezelését.

A másik módszer a GY3, vagyis a gyűlölt három. Ugyanis a halogatók legalább a fejükben, de ha kényszeresek, akkor akár excel-táblázatban is listázzák, mit halogatnak, kellő bűntudattal felírva a tennivalókat. A GY3 lényege, hogy amikor indul a nap produktív része, akkor a három leggyűlöltebb kis feladatot kiemeljük, és nem csinálhatunk addig semmi mást, amíg ezt a hármat ki nem pipáltuk. Ez azért is jó, mert felszabadulunk, így könnyebben és gyorsabban megy a nap többi része.

Egy jó taktika az ementáli-módszer: apró furatokat képzünk a hatalmas monstrumon, mint a lyukakat a sajtban. Ha például egy nagy projekthez kell megírni egy tízoldalas záródokumentumot és halogatja az ember, akkor első nap semmi más feladata nincs, minthogy létrehozzon egy zarodokumentum nevű fájlt. Másnap megnyitja és beleír tíz kulcsszót, amit biztosan érinteni fog ebben a munkában. Ez a második furat. Harmadnap megint megnyitja, beleírja azt a nyolc pontot, ami valamiféle tartalomjegyzék lehet. Addig csináljuk ezeket a furatokat, amíg egyszer csak észrevesszük, hogy jé, már benne vagyunk a munkában és elkezdtük írni, sőt, ihletünk is van. Ez azoknak a problémáját orvosolja, akik azért halogatnak, mert nem szeretnek elkezdeni dolgokat. Fontos, hogy a módszer van értünk, és nem mi a módszerért, tehát rá kell lelnünk arra az időgazdálkodási rendszerre, ami illik a személyiségtípusunkhoz, sőt, az életszakaszunkhoz is.

A teljes cikket elolvashatod itt: ÉletSzépítők