A TPS-gyerekek szüleinek beszámolói szerint, a gyerekek túl sok időt töltenek a képernyő előtt, szinte leválaszthatatlanok onnan, és mindez a tanulás rovására megy. Nem csinálják meg a házi feladatot, és a gyerekek (jellemzően fiúk), nem készülnek fel a következő napra. A szülők könyörögnek, a gyerekek pedig ellenállnak. A szülők próbálnak időkeretet beállítani, de az nem megy, mert a gyerekek akkor szeretnék abbahagyni a játékot, amikor vége mondjuk egy Battle Royal-nak, nem akkor, amikor jelez a szülő telefonja.

A gyerekek annyi időt töltenek a gép előtt, hogy nem mennek le a játszótérre, nem sportolnak, egyáltalán nem mennek ki, és nem is találkoznak személyesen a barátaikkal, sőt nem is alszanak eleget, esetleg rémálmaik is vannak. A suliban is állandóan csak a TPS a téma, és ezt még a tanárok is észreveszik. Sajnos erre a dologra a még a divatipar is ráhajt: közismert gyártók logói jelennek meg a jumpereken, a régi sportos logók helyett.

A nem korhatáros TPS-ekben nem folyik a vér, nem loccsan ki az agyvelő, és a halál maga is el van rejtve: például egy drón szívja ki a szereplő „lelkét”. Nem ezzel van a gond. A gyerekek tudják, hogy a másik karakter mögött is egy gyerek (vagy egy valóságos személy) áll, és ilyen mondatokat kiabálnak: „miért jöttök ketten?”, „miért támadtok team-ben?”, „ki ez az idióta default?”, „hacker! hacker!” – ezek viszont már „véresen” komoly dolgok lehetnek, és komoly tétjük is van. Esetleg a gyerek nem kerül a „next level”-re, és nagyon feldühödik. Ilyenkor próbál a szülő segíteni, nyugtatni, közbelépni, de a gyerekek ezt utálják, arra gondolnak, hogy a szüleik nem értenek semmit, és a szüleikre vagy a (lány)testvéreikre vetítik ki a haragjukat, és fel is borul a családi béke. Soha nem lesz semmi sem olyan, mint korábban volt.

A TPS-gyerekeken észre lehet venni, hogy annyi időt töltenek a gép és a képernyő előtt, amennyit csak lehetséges. Néha ez még a tisztálkodás, az étkezés, a vízbevitel, sőt a vécére-menés rovására is mehet. Úgy tűnik ilyenkor, hogy minden a TPS körül forog, és onnan a gyerek nem tud elszakadni. A szülőknek ez a jelenség aggodalmat okoz, mert arra gondolhatnak, hogy majd ez lesz az alkohollal, a tiltott szerekkel, az energiaitalokkal és cigivel is. Sajnos az az igazság, hogy a gépezés – a függőség szempontjából – pont ugyanazt az agyi területet ingerli, mint bármi más, ami lebilincselő. Néha szakember segítsége nélkül nem is lehet kimászni a dologból, sőt néha az első lépésben megtalált szakemberek nem tudnak segíteni, mert nincs megfelelő képzettségük.

Jó lenne, ha a gyerekek értenék azt az egyszerű gondolatot, hogy a pénzért dolgozni kell, és a pénzből lesz az ennivaló, a meleg és a tető a fejük felett. De ez nem megy. Mivel a TPS-ekben állandóan vásárolni kell, és az a menőbb, akinek jobb skinjei vannak, sosincs megállás. A gyerek azt gondolja, hogy a létező legjobb „dologra” megy a pénz (pl. Snoop skinre), de ebből a szülő semmit nem érzékel, csak azt látja, hogy a telefonjára jön egy üzenet, hogy megint tízezer forinttal kevesebb van a számláján. „Láthatatlan dolgokra szórjuk el a pénzt!” – mondják a szülők mérgesen. A gyerek pedig ezt nem érti, mert ő éppen hogy látja azt a szuper OG skint a képernyőn.

Az lesz az egészből, hogy a gyerek és a szülő nem fogja érteni egymást, sőt mindent félre fognak érteni. Lehet, hogy a gyerek csak annyit akar mondani, hogy csak akkor ne szóljon a szülő, amikor éppen izgalmas meccs van. Ezt a szülő úgy értelmezi, hogy a gyerekkel nem lehet beszélni, mert mindenképpen játszani akar. Ilyenkor már senkinek sincs ereje engedni. Mindenki fáradt és kiégett. A veszekedés és az ordítás ilyenkor sokkal könnyebb, mint a kedves beszélgetés. És ez nem áll meg, csak fokozódik. Sértődések, elvonulások, sírások, ajtócsapkodás következik. Úgy tűnhet, hogy nincs megoldás. Mindenki undorodik a másiktól.

És akkor persze, a gyerek érdeklődése teljesen elterelődik. Nem lesz érdekes többé a biciklizés, a gördeszka vagy a roller, a kutyasétáltatás, a kísérletezés, a szaladgálás. Csak a TPS. Még a videózásban is ezé lesz a főszerep. A gyerek arról néz filmet, hogy az influencer hogyan játszik TPS-t. És akkor megtanulja a csúnya szavakat. A szlenget, ami csak ennek a programnak a nyelvezete, pl. „Gyertek, gyertek már! Hárman vannak rajtam a kis k*csög defák!”; vagy: „Mekkora lútom van, a mítik az enyém, el ne vegyétek!”; „Úgy lettem unreal, hogy care-eltek.” vagy: „Ez nem is tud editelni, mekkora csicska!”. A szülők meg csak állnak, összenéznek, nem értik, hogy miről beszél a gyerek, pedig csak a szívfájdalmait mondta el.

Nem az lesz a mérce, hogy kinek milyen jegye van, vagy ki lőtt több gólt. Még csak nem is az, hogy kinek van a legjobb cipője (bár, az is számít), hanem az, hogy kinek van a legtöbb skinje, és kinek mekkora levele, ki hányat killel, ki mennyit viktorizott, kinek milyen gépe van, mennyi LED van rajta, milyenek a billentyűi, milyen görgője van az egérnek, mekkora tára a gépének (egy terra alatt nem vehető komolyan), és így tovább. A szülők meg nem győzik anyagilag, mert a számítógép drága mulatság (egy alap felszerelés ára 300.000 forint), és itt is a kinézet a fontos, mert ha valami nem drága, akkor „fake”. És a „fake” nem menő. A gyerekek azonnal kiszúrják, ugyanúgy, mint a magas-szárú edzőcipők esetében.

És akkor a szülők meg kapkodnak fűhöz-fához. Kérdezik az osztálytársak és a szomszéd gyerekek szüleit, hogy ott mennyit gépezik a gyerek, mit engednek és mit nem. A szülői csetszobákban mindenki úgy viselkedik, mint minden egyes ilyen felületen: látja a másikban a rosszat, és az irigylésre méltót, és csak egyre rosszabb kedve lesz. Közben csak annyi van a háttérben, hogy szeretne többet tudni a gyerekéről, mert aggódik érte, és nem tud vele kommunikálni.

Ha van még egy kisebb tesó a szobában, vagy van egy nagyobb lány, akkor az ki lesz szorítva. Ha a családi tévé előtt megy a TPS, akkor ott ropog a fegyver, és a játékos kiabál, üvölt, csapkod, és még a legalább húszezer forintos kontrollert is földhöz csapja. Nincs kegyelem, a nappaliban nem lehet elférni, hétvégén kisajátítja a gyerek, és a látogatóba jövő nagyszülő csak a kanapé sarkába tud leülni. A TPS helye szent és sérthetetlen, aki odamerészkedik, arra a kiskamasz rádörren. „Hagyjál már békén!” – ez rendkívül fáj annak a nagyszülőnek vagy szülőnek, aki csak annyit akart megkérdezni, hogy mit szeretne a gyerek ebédre, vagy hogy hogy megy a tanulás.

Több sorozatban felbukkant ennek a jelenségnek a furcsasága (pl. A Black Mirrorban). A TPS-ben a fiúk is választanak szinte meztelen női karaktereket, és azokat mozgatva játszanak akár órákig. Éppen abban az időben, amikor arról lenne szó, hogy kialakuljon bennük az, hogy kik ők valójában (ezt nevezik identitásnak), és azon belül, hogy ők fiúk vagy lányok (ez a nemi identitás). Nem biztos, hogy ártalmas ez, azonban azt mindenképpen érdemes tudni, hogy nem minden nő olyan, mint egy akcióhős vagy mint egy topmodell, és nem minden lány szereti álladóan a hátsóját mutogatni a fiúknak. A másik: nagyon kevés lány irányítható ilyen könnyűszerrel.

Egy olyan felhasználói profil, aminek magas a levelje, OG, és mindenféle szuperszkillek birtokosa, bizony sokat ér. Ezzel lehet kereskedni. Sőt valódi hack-kel el is lehet lopni. Ha netalán-tán ilyen történik, vagy valamiért egy gyerek elhagyja a profiljához tartozó jelszót (mondjuk, új gépet vesznek neki a szülei), az a világvégével ér fel.

Előfordul, hogy a gyereknek ahhoz, hogy a társaival beszélni is tudjon játék közben, mikrofonra (májkra), és fülesre van szüksége. A másik szülő viszont kezdetben úgy állította be a gyereke profilját, hogy nem csetelhet. Ebben a helyzetben az első gyerek mikrofonja működik, és semmi baja sincsen, a másik gyerek, viszont nem hall semmit. Ekkor jönnek ilyenek: „Emótolj, ha hallasz!”, utána a még furább: „Emótolj, hallod! Emótolj már, mert nem hallak!”

És most figyelj, Kedves Olvasó!

• Egy nemzetközi pszichiátriai ajánlás munkanapokon egy órát, hétvégén napi három órát javasolnak képernyő előtt.
• Ha a fenti 13 pontból bármelyik igaz rád, az annak lehet a jele, hogy már régóta meghaladod az ajánlott szintet.
• Ha tíz állításnál több igaz rád, akkor szinte biztos, hogy otthon nem mennek valami jól a dolgok, és szakemberhez kellene fordulnod. Kérj segítséget a szüleidtől, és mutasd meg nekik ezt a posztot!
• Ha már itt vagy, akkor mutasd meg a szüleidnek ezt a linket is.