A magyar hagyomány március 25-én ünnepli a nőt és mindent, ami nőies.
(Március 8-át Magyarországon Rákosi Mátyás tette kötelezővé 1948-ban, célja az öntudatos munkásnőről való megemlékezés volt, az akkoriban szokásos hamis jelszavakkal.)
Térjünk vissza hagyományunkhoz, és ünnepeljük a nőket március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén!
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, mely egyben a tavasz kezdetének, a természet újjáéledésének, a termékenységnek, az életet továbbörökítő anyáknak és nőknek az ünnepe. Ezen a jeles napon kezdik oltani a gyümölcsfákat, a hosszú sötét téli napok után megkezdődnek a tavaszi munkák. Ezek a történések valóban igazi okot adnak arra, hogy a nőket, az anyákat, s az életet ünnepeljük, és felejtsük el végre a mesterségesen elrendelt „nemzetközi nőnapot”.
 |
| A magyar vallásos néphagyományban az oltás, szemzés napja. Országszerte általános szokás, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. Milyen szokások éltek-élnek ezzel kapcsolatban? (A Magyar Katolikus Lexikonból szemezgetünk az alábbiakban.) A göcseji archaikus néphit szerint, amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ui. annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniok. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják. Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. Nemesbükön a szőlő 4 sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Németpróna népe is úgy tudja, hogy ekkor jönnek meg az énekesmadarak. Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony e napon könnyebben megfogan. A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása. |
A mai viselet (a szót sem igen használjuk már) divat kérdése, szinte bármelyik életkorban, bármilyen alakhoz és alkalomhoz bármit felvehetünk anélkül, hogy nagyobb megbotránkozást keltenénk. A ruhánk inkább az ízlésünket és a különbözni, vagy hasonlítani vágyásunkat fejezi ki.Így volt ez mindig?
Ez a nap úgy megosztja az embereket, ahogy talán egyetlen ünnep sem.
Van aki már február elején repked a boldogságtól, és áldja azt aki kitalálta ezt a napot, és van, aki ha lehetne töröltetné február 14-ét a naptárból.
