Zsófi kolléganőnk és Munk Veronika indexes újságíró is megénekelte már oldalunkon a szalagavatók új üdvöskéjét: a koreai Psy „Gangnam style” című popslágerét. 

Minek köszönhető ez az irdatlan siker? 

A művész úr tavaly júliusban lőtte fel a számhoz készített videóklipet a Youtube-ra, s februárig 1 250 000 000-an, azaz egymilliárd-kétszázötven-millióan (!!!) nézték meg, amivel rekordot döntött: ez a világ eddigi legtöbbször letöltött videója. Még ha úgy számoljuk, hogy mindenki kétszer nézte meg, akkor is hatszázhuszonöt millió ember látta, ami kitesz egy K-O-N-T-I-N-E-N-S-N-Y-I embert.

Egy őrült muki furcsa lovastáncot lejt egy nagyváros legkülönbözőbb pontjain, aztán a metrón egy szempillantás alatt beleszeret egy gyönyörű cicababába, akivel együtt táncolnak tovább kéz a kézben, míg az ásó-kapa-nagyharang el nem választ… Ennyi a sztori. Ráadásul a muki közben koreai nyelven énekel, amit a koreaiakon kívül kábé senki sem ért. (Szegény észak-koreaiaknak meg ráadásul tilos a netezés, úgyhogy számolhatunk simán csak 49 millió dél-koreaival). 625 – 49 = 576: még mindig van 576 millió koreai nyelven nem értő emberünk, aki rákattant erre a videóklipre. Miért?

Tehát nem a nyelv miatt (bár a koreai, legalábbis magyar fülnek, viccesen hangzik). Talán maga a szöveg vicces jelentésű? Rákerestem a Guglin a szövegre: lefordítok (nyersen) egy versszakot.

Eh~Sexy Lady,
Bá-Bá-Bá-Bácsi
Gangnam Sztájl!
Eh~Sexy Lady,
A bácsi Gangnam Sztájl!

Szolid lánynak tűnik, de ha úgy adódik, kitör belőle a vadmacskaKibontja a haját, mikor itt az időRejtőzködő, de sokkal szexibb, mint egy másik lány, aki mindent megmutat,
Egy érzéki lány, igen!

Tehát valószínű, hogy nem is a szöveg tartalma miatt lett népszerű… Azt sem mondhatnánk, hogy a csavaros, sokszálú cselekmény nyűgözte le a nézőket. A cicababa szépséges, de csak egy rövid időre tűnik fel. A pasi, azaz Pak Cseszang, 34 éves popzenész pedig – hát – nem egy Brad Pitt. Megint csak: Miért???

Ami elsőre nem tűnik fel, de jobban megvizsgálva egyre inkább kitűnik a klipből: hogy profin van megrendezve. Gyors vágások, erős – de nem tolakodó színek, dinamizmus. Az apró snittek, egy-egy jellegzetes figura feltűnése, számos helyszín, amit az őrült tánc köt össze. Psy feltűnik a buborékmedencében, a turistabuszon, egy parkban a jógaedzésen, egy motorcsónakon, majd a zebrán. Egy bermudás srác lábai között kuporog a liftben, a háta mögött felrobban két sakkozó öregember, a szemetet sodró szélben sétál a barátnőivel, körhintázik. És közben ugrabugrál, vagy ő, vagy a barátai – vagy egy egész iparcsarnoknyi jó nő. Ez a mozgalmasság szinte odaszögez a székhez, a vizuális ingerek ilyen áradása – ami ugyancsak a nagyvárosi életformához tartozik – kellő erősségű ahhoz, hogy a figyelmünket a viszonylag hosszú, több mint 4 perces klip alatt végig fenntartsa.

Az őrült ugrándozás pedig valójában gondosan kidolgozott, látványos, de egyszerűen megtanulható koreográfia, amit azóta milliók táncolnak. (30-on felüli olvasóknak talán beugrik a „moonwalk”.) Psy majdnem egy hónapon át minden késő éjszakáig gondolkodott rajta, hogy mi lehetne az a tánc, ami beivódik az emberek agyába. Több állat, például a pandamackó és a kenguru mozgását is megfigyelte és elemezte, végül azonban a lovaglás mellett döntött. A jellegzetes „lovaglóülés” lábtartás mellett a cowboyok lasszódobási mozdulatait is beépítette a táncba. Így a gangnam-tánc olyan „brand” lett, amilyen Michael Jackson híres moonwalk-ja óta nem született. Tudatosan felépített, minden részletében eltervezett márkaépítés eredménye. Ráadásul a lovastáncot két másik, ugyancsak jellegzetes mozgás is ellenpontozza. A klip elején Psy egy nyugágyban fekszik, és egy ötéves kisfiú a híres Jacko-féle táncot nyomja; később két helyen is megjelenik egy citromsárga öltönyös srác, aki pedig rá akarja erőltetni hősünkre a saját koreográfiáját, de Psy legyőzi őt.

A felszínen bolondozásnak tűnő klip azonban tele van zsúfolva számos kulturális utalással, és erős társadalomkritikai jellege is van. Kangnam ugyanis Dél-Korea fővárosának, Szöulnak az egyik leggazdagabb és legelegánsabb üzleti negyede. Psy édeskevéssé illik erre a gazdag környékre, de (ön)gúnyosan úgy állítja be magát, mintha ő lenne „Oppan Gangnam Style”, vagyis a Kangnam stílusú bácsika. Az „oppan” szót érdemes ugyancsak körbejárni. Távol-keleti kultúrákban, főképp Japánban, Kínában és Koreában az idős embereket jobban tisztelik, formálisabb udvariassággal kezelik, mint nálunk. „Oppa”-nak nevezi a fiatal nő idősebb férfirokonait, barátait. A magyarban talán a „Nagybácsikám” szó áll ehhez a legközelebb. Arról van szó tehát, hogy Psy „bácsi” előkelő, kangnami stílusban nyomja, amit persze nem szó szerint kell érteni, inkább a kangnamiakra jellemző nagyképűség kigúnyolására.

Ugyancsak ilyen csúfolódás a szövegben a finom kávé emlegetése: a cicababa (akit Hyuna, a 4Minutes lányzenekar énekesnője alakít) élvezi a gőzölgő kávé illatát, míg Psy bácsi gyorsan felhajtja, mielőtt kihűlne. A Wikipédia szerint ez a kávézás a dél-koreai társadalom egyik visszásságára, a kivagyiságra utal. Külön nevük van azoknak a nőknek – töndzsangjo –, akik a mindennapi élethez szükséges alapvető szükségletekre nem költenek, majd nehezen összekuporgatott wonjaikat arra szórják el, hogy elegáns amerikai kávézókba járjanak. Dél-Koreában a külföldi kávéház-láncok, mint a Starbucks, nagyon drágák: egy csésze kávéért akár 5000 wont is elkérnek, ami kb. 1000 forintnak felel meg. (A miheztartás végett: idehaza 600-800 forint egy ilyen kávé ára.)

Ezek a mélyebb rétegek nekünk, nyugatiaknak nem jelent annyit, mint annak, aki pontosan tisztában van a dél-koreai nagyvárosi (bocsánat, kangnami…) életformával. A gondosan kidolgozott, de egyszerűen megtanulható, vicces tánc és a mozgalmas, vizuális ingerek tucatjaival bombázó videóklip azonban mindenkit megmozgat. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy amiről sokan beszélnek, arra még többen kíváncsiak lesznek. Az utóbbi időben több baráti társaságban, házibuliban, szórakozóhelyen, sőt még a metrón is hallottam embereket a Gangnam Style-ról beszélgetni. Psy pedig téma lett az újságokban, a tévében, a hírportálokon; őt éltetik olyan hírességek, mint Bill Clinton, Robbie Williams, sőt még az a személy is, aki Psy előtt a megtisztelő „leghíresebb dél-koreai” címet viselte: Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára. Ban úr maga mondta – dicsérőleg – hogy ezen a trónon mostantól Psy ül. És ezt hallani az ENSZ főtitkárától, akár szeretjük Psy-t, akár nem, azért elég menő.