Te tudod mit ünneplünk május elsején?
Megdöbbenve láttam egy műsorban, hogy az embereknek fogalmuk sem volt róla.
Nekünk, idősebbeknek még kötelező volt a felvonulás, gyerekként a léggömb, felnőttként a sör és virsli.
Május elseje a májusfa-állítás ideje is.

Hivatalosan május 1. a munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Ilyenkor mindig hatalmas, többszázezres tömeg menetelt - a Kádár-rendszerben már inkább csak sétált el - a tribün előtt, a korabeli filmhíradók szerint önfeledten és örömmámorban úszva. A hatalom a politikai pszichológia széles eszköztárát alkalmazta az ünnep népszerűsítéséért a mozgalmi nóták és a közös jelszavak skandálásától, a tömeg együttes ritmusának magával ragadó lendületén át, a 80-as évek sör-virslis felvonulásáig.

A felvonulásokat országos szinten szervezték, ezt általában a párt illetékes tömegszervezetei vagy propaganda osztálya bonyolította le. A direktívák a fővárosi pártbizottságtól kerültek lejjebb a megyei bizottságokhoz. Bár május elseje leglátványosabb része a felvonulás volt, a gyárak és üzemek dolgozói már jóval elseje előtt az ünnep jegyében tevékenykedtek: munkaverseny vagy munkafelajánlás jegyében.

A május elsejei munkaversenyből mindenki kivette a részét, az üzemekben és lakóházakban a legszebb ünnepi dekoráció vándorkupájáért folyt a verseny. A munkaverseny legjobbjai aztán a felvonuláson is kitüntetett helyet kaptak. Az élmunkások és élüzemek, közvetlen a Szovjet Kommunista pártvezetők képeit tartó sorok mögött vonulhattak.
A televízió rendszeresen közvetített kívánságműsort „felvonulók kérték” címmel az azóta is létező „Önök kérték” helyett, aktuálisan…

Ma is a munkások, a szakszervezetek ünnepe, általában politikai célok képviseletére használják fel.

Májusfa-állítás
A szokás nagyon régi, a XV. századtól kezdődően szólnak róla forrásaink. A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa, legtöbbször nyír. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. A májusfákat színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága jó beszédtéma volt: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb.