Tehát akkor tisztázzuk az alapvető kérdéseket, amik az elmúlt 10 hónapban felmerültek, mióta tudom, hogy cambridge-i diák leszek.

Miért vagy még itthon októberben?

Ami eddig a legjobban tetszik az egész cambridge-i mókában az az, hogy alig kell ott lenni (ja, a motivációs levelembe anno nem ezt írtam). 6 hónap a nettó ott töltendő idő, vizsgaidőszakostul, mindenestül. Most elmegyek két hónapra, aztán hazajövök. Január közepén megint elmegyek két hónapra, és ezzel le is zárult az oktatás mint olyan. Aztán április közepén még elmegyek két hónapra, és az már csak ismétlés, meg vizsgaidőszak, meg bálok, meg öröm. Szóval 6 hónapot itthon leszek minden évben, jéj. Egyszer kiszámoltuk a kedves orvosis barátokkal, hogy nekem egy évben van annyi szünetem, mint nekik hat év alatt (ennek megjegyzésével most ismét növelem ám a népszerűségemet). Szóval a cambridge-iek úgy gondolják, hogy ők 2×8 hétben át tudják adni mindazt, amire a magyar egyetem 2×14-et szán; izgalmas (meg véres). Félévek sem abban az értelemben nincsenek, hogy félévente lenne számonkérés, sem abban, hogy félévente elkezdene kicsit más tantárgyakat tanulni az ember. (A képzés amúgy 3 éves lesz, és a végén BA diplomát kapok, ezt is többen kérdezték már.)

Bocsánat, hogy ezt megkérdem, de ennyire gazdag vagy?

Nem, akkor a Harvardra mentem volna, haha. Úgy van, hogy az angol állam az alapképzésedre ad kölcsönt, amennyiben EU tagállamból származol (ezúton küldeném legforróbb csókjaimat az összes EU-szkepticista politikusnak). Az éves tandíj amúgy 9000 font, senki ne számolja át forintba, mert durva lesz. Viszont ebből semmit nem kell most befizetnem, hanem majd ha már elvégeztem a képzést, és megfelelően sokat keresek (ez egyébként tényleg egy elfogadható összegben van meghatározva), akkor kell elkezdenem visszafizetni a pénzt. És akkor is csak a fizetésem megadott összeg feletti részének megadott százalékát, ami aránylag alacsony (már feltéve, hogy nem lesz nagyon magas a fizetésem). A legjobb pedig az, hogy ha sosem éri el a fizetésed a megfelelő szintet (ezen a ponton azért utalnék arra, hogy Magyarországon akkora az ember fizetése, amekkorának nem szégyelli hazudni), akkor sosem kell visszafizetned semmit, és az egész pénzügyi hercehurca lezárul a diplomázásod után 20, vagy 30 évvel - amit addig visszakapott tőled az angol állam, azt visszakapta, amit nem, azt nem. Nekem ez mérhetetlenül tetszik, javaslom csináljanak ilyet az okos döntéshozók Magyarországon is, ahelyett, hogy módszeresen teszik tönkre mind a diákságot, mind az egyetemeket. (Amúgy még a 9000 is lehet, hogy csak 3000 lesz az első évben, mert megpályáztam valami ösztöndíjat.)

Ha már ösztöndíj: nos, ezt így Cambridge-ben ebben a formában nem ismerik. Nem az átlagod alapján kapsz támogatást, hanem kizárólag szociális alapon. Vagyis ha felvettek, és leadod a papírokat, amik alapján a szüleid nagyon szegények (megsúgom: a legtöbb magyar nagyon szegénynek minősül angol mérce alapján), akkor kapsz pénzt, mert az a küldetésük, hogy "ha elég jó vagy ahhoz, hogy felvegyünk, akkor nehogy az anyagi helyzeted riasszon el". Szóval én kapok pénzt megélhetési célokra az egyetemtől, és még a college-omtól is. Mennyit? Sokat. Önmagában nem eleget, de sokat. Szóval javaslom mindenki minél hamarabb látogasson meg, amikor még hihetetlenül gazdagnak fogom érezni magam (érkezéskor egy összegben fizetik ki a támogatást), és hajlamos leszek rengeteg guinnessre és teára meghívni a kedves vendéget.

Túlzás egyébként, hogy átlag alapján semmit nem kapsz, akik firstöt szereznek év végén (az a legeslegjobb jegy), azok kapnak pár száz fontot, de ezzel egyelőre még az álmodozás szintjén sem számolnék. Meg ha tankönyvet veszel, annak automatikusan kifizetik a felét, támogatják a nyári utazásaid, ha bármilyen módon el tudod adni, hogy kötődik a szakodhoz, meg támogatnak körülbelül minden támogatható dolgot, csak pályázni kell. Szóval mindenképpen van jóléti állam, rajság, pénz és fűszoknya, csak még nem látom pontosan mennyire.

Ismersz már embereket?

Igen, hihetetlenül jól működik a "support network", vagyis már ismerek velem egy évfolyamon tanuló nyelvészeket, megkerestek a fölém járó Newnhames nyelvészek, illetve kaptam college családot is. Ez a tradíció Oxbridge minden college-ában megvan: a másodévesek párt (vagy nagyobb csoportot) alkotnak, ezt elnevezik házasságnak, és örökbe fogadnak két elsőst. Arra mindig figyelnek, hogy a "felmenőid" között legyenek szép számmal azonos szakon lévő emberek, koedukált college-okban pedig azért leginkább ellenkező neműek szoktak házasodni, de ez utóbbi számomra nem releváns. Szóval már van is két anyukám, francia-spanyol szakosak, meg egy testvérem, aki francia-német, és ha minden igaz pár hónap múlva már feleségem is lesz, minő izgalmak. Ez az egész játék amúgy akkor kezd elvileg igazán izgalmas lenni, mikor feltérképezed a különféle unokanagynéniket és üknagymamákat, és rájössz, hogy mindenki a rokonod valahol.

Természetesen ismerem a Director of Studiesomat (továbbiakban DoS), aki a tanulmányaimért felelős személy, trimeszterenként kétszer a fejemre koppint, hogy tanuljak, és amúgy ő felvételiztetett. Kapok még majd tutort is, aki pedig minden nem szakmai dologért felelős, vagyis állítólag hozzá lehet majd menni sírni, ha egy hétre jönne valaki meglátogatni, nem csak három napra, vagy kevés a pénz, vagy nagy a hideg, vagy a DoS nem jófej, vagy egyáltalán, kicsi Eszter nem tudja épp elérni a maximális tanulmányi potenciálját. És akkor a tutor rohan, és mindent megtesz, hogy kicsi Eszter kihozhasson magából mindent, ami sosem volt benne, és az egész egyetem remekül működjön. (Egyébként ezt az egész mesét majd akkor hiszem el teljesen, ha már látom.)

Találkoztam már cambridge-i magyarokkal is, ahol a felsőbb évesek átadták minden tudásukat, és úgy általában jól éreztük magunkat. Korábbi években az a tizenpár magyar, aki az egyetemre ment jellemzően azért fiú volt, és fizikát, informatikát, vagy matekot tanult. Idén állítólag 22-en megyünk, és van benne legalább 5 lány, amiből 4 nem is természettudományt tanul, szóval egyre vegyesebb a társaság, meg ezek azért előremutató tendenciák. Egyébként meglepő módon az egyik lány szintén a Newnhambe jön (építészetet tanulni), szóval nem kell majd messzire mennem magyar társaságért sem.

Jó, jó, de mit fogsz tudni kezdeni egy nyelvész diplomával?

Igen, ezt sokan megkérdezték, és én értékelem az őszinteséget, még ha jelentős társadalmi problémának is tekintem országunkban, hogy senki nem lehet megbecsült, aki nem jogász/közgazdász/mérnök/orvos. Az egy idő után már kevéssé frappáns visszakérdezésem amúgy az volt, hogy "mit fogok kezdeni egy cambridge-i diplomával?", ami általában elérte a kívánt hatást.

De viccen kívül amúgy én hiszek abban, hogy egyszer Magyarországon is eljutunk oda (meg már most is arra tartunk!), ami "nyugaton" már megvalósult, vagyis hogy azért mész az egyetemre, hogy valami olyat tanulj, amit szeretsz, és ami érdekel, aztán vagy csinálsz tudományos karriert, vagy a szakmádat majd megtanulod a munkahelyeden. Ez nagyjából azt jelenti, hogy lehetsz marketinges marketing diplomával, de történelem, vagy filozófia szakról is. Ennek megfelelően lehet, hogy elmegyek majd a vállalati szférába eladni a lelkemet. Érdekel még az újságírás, csak ezt egy kissé béna blogbejegyzés közepén megjegyezni annyira nem előnyös. Meg remélem, hogy eljön majd az idő, mikor az (egyetemi és középiskolai) tanárok nem lesznek alulfizetettek, lenézettek és kontraszelektáltak, és akkor szívesen tanítanék is. Vagy vennék részt valami "tehetséges magyar diákok angliai egyetemre juttatása" kezdeményezésben. De mindez még messze van, akár még debate coach is lehetek Katarban.

(És persze tehetős agglegények jelentkezését immár 20 éve folyamatosan örömmel fogadom!)

Mit vársz nagyon?

Ezt ugyan senki nem kérdezte, de azért elmesélem. Szóval egyrészt az angol nyelvet. Szerintem tanulmányoktól függetlenül le fog kötni pár hónapig, hogy te jó ég, itt mindenki tökéletesen beszéli a tökéletes britet, amibe én évek óta tökéletesen szerelmes vagyok. Mindenkiből spontán jön a glottal reinforcement, meg az optional affrication, még a bolti pénztárosból is, és hűha, az ott egy intrusive r volt.

Ezen kívül szerintem fantasztikus lesz, hogy ott mindenki egy egyetemre jár, szaktól függetlenül, és a bölcsész nem esküszik arra, hogy a lottónyereményéből bezáratja a közgázt, a mérnök sem vizeli le a nevezett közgázt, és úgy általában nem lesz semmiféle elhatárolódás a szakok között. Minden college-ba jár minden szakos ember, sőt a Newnhamben állítólag még a szobákat is igyekeznek úgy beosztani, hogy különféle érdeklődésű emberek lakjanak közel egymáshoz. Ettől talán kevesebb a szakbarbár, mint itthon, meg a villamosmérnök nem tudja beszűkülten lenézni a művészettörténészt, mert esténként együtt főznek, és látják, hogy ja, a másik is jófej, értelmes, szereti, amit csinál, meg amúgy még tanulnia is ugyanúgy sokat kell. Mellesleg azt is várom, hogy Cambridge-ben állítólag tényleg nagyobb mértékben szeretik az emberek (mind az oktatók, mind a diákok), amit csinálnak, bár nyilván azért ott sincsenek utópisztikus állapotok.

Egy kedves ismerősöm mondta, hogy amiért egy kicsit irigyel, az a "going away to college" jelenség, ami külföldön divat, nálunk pedig annyira nem (főként azért, mert sok a fővárosi, és a fővárosiak nem mennek sehova). Szóval elmész, lesz ott is egy életed, de megmarad az itthoni is (mondtam már, hogy 6 hónapnyi szünetem van?), és összességében nem ugyanazon a négyeshatoson jársz be minden reggel, mint a gimibe, nem ugyanazokat az embereket nézed az előadóban, akik az osztálytársaid voltak, és persze nem a szüleiddel laksz. Ebbe őszintén szólva én nem nagyon gondoltam bele, mielőtt az illető említette volna, de remélem jó lesz.

Haza fogsz jönni?

Igen.

El fogsz felejteni minket?

Nem.

Ha olvasnád Eszter blogját:
http://englandisnoteurope.blogspot.hu/