Tehát akkor tisztázzuk az alapvető kérdéseket, amik az elmúlt 10 hónapban felmerültek, mióta tudom, hogy cambridge-i diák leszek.

Hova mész?

A Cambridge-i Egyetemre, ami meglepő módon Cambridge-ben van, Londontól nem messze, még mindig Dél-Angliában, szóval nagy skót hideg nem lesz, szép RP akcentus viszont igen. Az egyetem sajátossága, hogy úgynevezett college-ok alkotják, amik a magyar kollégiumokkal szemben nem csak az ember lakását jelentik, hanem valamilyen szinten az oktatása színhelyét is, ráadásul felvételikor sem az egyetemre jelentkezel, hanem rögtön egy college-ba. Vagyis nem csak szocializálódsz a college-odban, de ők szervezik a tanításod egy részét is. Ez felveti, hogy akkor most világ egyik legjobb egyeteme ide, vagy oda, van-e különbség a college-ok között, és többet ér-e az a diák, aki az egyikbe járt, mint aki a másikba. (Erről természetesen rangsorok is vannak, meg végeláthatatlan viták.) Nos, számomra szerencsére az egész "menő-e eléggé az én college-om, vagy majd a Trinitybe járt kisdiáknak előbb lesz munkája" dilemma tárgytalan, ugyanis a nyelvészet (hoppá, spoiler, azt fogok tanulni) kellően kis szak ahhoz, hogy tanszékileg szervezzék a teljes oktatást, és ne college-onként.

De akkor a tárgyra térve mégis hova megyek én. A Newnham College-ba ("nyúönem", a h-t nem ejtik), ami - csak hogy a lényeggel kezdjem - csak nőknek van. Hoppá, bentlakásos lányiskola! Vagy mégsem. Cambridge-ben jelenleg két olyan college van, ami csak nőket vesz fel. Volt régebben több is, de már koedukálódtak. Ennek nyilván történelmi okai vannak, ugyanis a Newnhamet akkor alapították, mikor még csak férfiak járhattak "úgy igazán" az egyetemre. Erre egyébként egyrészt lehet büszkének lenni, mert éljen a női egyenjogúság, másrészt pedig a Newnhamnek az átlagnál jóval felszereltebb saját laborjai vannak (ez nem érint), és még a könyvtára is nagyobb (ez annál inkább), mert ugye mikor ezekre először szükség volt, akkor a nők még nem használhatták a közös egyetemi verziókat. Amúgy meg sok egyéb előny van, többek között igazi konyhákat kapunk, nem konyháknak csúfolt sufnikat, amikbe be van vágva egy mikró. Az egyenjogúság és ennek szellemisége pedig a mai napig jelentős, mert ugyan már mindkét nem ugyanazt a diplomát kapja, azért a Newnham felhívja a figyelmet arra, hogy az egyetemi oktatóknak még mindig csak siralmasan kis része nő, szóval nincs rendben minden.

A college amúgy egy keskeny út egyik oldalán van. Mely út másik oldalán a tanszék. Szóval az ágyamtól az előadóig tartó utat jelenleg olyan öt percre saccolom, ami a Dunakeszi-Horváth Mihály tér távolságnál azért jóval barátságosabb. Ott fogok lakni három éven keresztül, később majd még a szobámat is én választom meg, szóval mindenképp kellemes lesz. Ja, vannak gyönyörű kertek is, de azokról gondolom majd fotókkal együtt kéne mesélni. Szobatársam nem lesz, Cambridge-ben senkinek nincs, tanulj szépen hajnali négykor is, nehogy megzavarjanak a partiból éppen hazaesők.

Mit fogsz tanulni?

Nyelvészetet. Erre az első kérdés mindig az, hogy ja, angolt? Nem, nem angolt a magyarországi értelemben, mert nem angol mint idegennyelv a képzés, hanem angol anyanyelvűekre van célozva (mint az egész egyetem, nyilván). Nem is angolt az angliai értelemben, mert ott meg ez az angol irodalom szakot jelentené.
Magyar képzési rendszerben a szak nagyjából a szabad bölcsészet szak elméleti nyelvészet szakirányának felel meg, csak sokkal rugalmasabb. Vagyis a nyelvről mint jelenségről fogok tanulni, arról, hogy mi az, mennyire univerzális a világban, hogy van, miért van, hogy tanuljuk meg, vagyis inkább sajátítjuk el, stb. Tájékozottabbak azt is kérdezték már, hogy elméleti, avagy alkalmazott nyelvészetet fogok-e tanulni. A válasz az, hogy mindkettőt.

Az első évben minden tantárgyam kötelező, aztán a másodévtől gyakorlatilag teljesen rám lesz bízva, hogy mit is választok, szóval még az is lehet, hogy számítógépes nyelvészetet, nyelvfilozófiát, vagy német nyelvtörténetet fogok. Vagy bármi mást. Első évben ami lesz, az hangtan, alaktan, mondattan, jelentéstan, angol nyelvtörténet, illetve pszicholingvisztika, meg szociolingvisztika, mindezek négy tárgyba zsúfolva. Heti négy, azaz 4, kiírva pedig NÉGY előadásom lesz, egyenként 60 percesek. Ez eddig vidáman hangzik, nagyjából ötödannyi munka, mint egy átlagos BME-s képzés. Akkor hol itt a csapda?

Mitől különleges a cambridge-i oktatás?

Az úgynevezett szupervíziós rendszertől. Ez gyakorlatilag csak Oxfordban van meg így, ugyanebben a formában, csak ott tutoriálnak (?) nevezik őket. Ezek négyszemközti, vagy legalábbis kiscsoportos tanórák, amik jellegükből adódóan igen intenzívek, és állítólag a tanulás leghatékonyabb formái (szerintem az amúgy a Tesz-vesz város nézése, de mindegy). Az oktató felad előre egy adag feladatot, vagy esszét, aminek leadási határideje egy nappal a szupervízió előtt van. A diák fent marad hajnalig, ezerszer megbánja, hogy nem a Kecskeméti Főiskolára ment, leadja az elvárt dolgot, kómába zuhan, majd másnap a szupervízióján az oktató (aki addigra elolvasta az anyagot, hoppá!) részletesen megbeszélget vele mindent. Nos, ilyenből lesz nekem szerintem heti három. (A nyelvészetnek egyébként a cambridge-i átlagnál kevesebb előadása és több szupervíziója van.) Sok olyat hallottam már, hogy igen félelmetes, közben pedig izgalmas, meg jó, meg inspiráló, meg miegyéb, hogy esetenként a szupervizorod maga a tankönyv szerzője, és személyesen őt kérdezheted a dolgokról, amiket leírt.

Viszont továbbra is ott tartunk, hogy heti hét órában van "contact time"-om, vagyis akkor kell konkrétan lennem valahol. Nos, a továbbiakban állítólag tanulni kell majd; olyanokat olvastam, hogy egy-egy esszé megírása 10-12 óra munka. Ez egyrészt nagyon jól hangzik, mert végre ülhet az ember a könyvtárban (hisz mi másra vágynánk), és felfoghatja egyedül azt, amit akar, anélkül, hogy a magukban motyogó, táblára vakargató tanárok sokszor 90 percen keresztül zavarnák meg őt ebben. Aztán a hét tanóra meg arról szól, amit már nem lehet egyedül megtanulni, arról viszont nagyon. Másrészt pedig nyilván hihetetlenül ijesztő, hogy majd napi 6-8 órában kell motiválnom saját magamat arra, hogy tanuljak. És nem lesz óra, amit nézhetek, ájfón, amit nyomkodhatok, kicsöngetés, amire várjak.

Ha olvasnád Eszter blogját:
http://englandisnoteurope.blogspot.hu/