avagy milyen lesz a jövő iskolája?

Aki rendszeresen látogatja a közösségi médiát az láthatja, hogy ismerősei időnként meglepő módon új hobbikkal, vállalkozásokkal vagy szolgáltatásokkal jönnek elő. Régi tanítónénink elkezd lakberendezési tanácsokat adni, a műkörmös kézműves termékeket reklámoz vagy autószerelő barátunk edzés- és táplálkozási szakértőként kezd el tevékenykedni. Abban persze semmi újdonság nincs, hogy valaki pályát módosít, vagy új ismeretekre tesz szert, de mégis átalakulóban van az, hogy kit tekintünk egy téma vagy terület szakértőjének.
Egyelőre az még biztos, hogy műteni csak orvosi diplomával lehet, vagy házat tervezni csak építőmérnök tud és számos esetben a jog is szabályozza, hogy bizonyos munkatevékenységeket milyen gyakorlattal, végzettséggel lehet ellátni. Az is igaz azonban, hogy sokszor nem az a fontos, hogy kinek mi a végzettsége, hanem az, hogy mennyire profin csinál valamit és ezt hogyan tudja velünk és másokkal elhitetni. Nem kérdezzük meg a táplálkozási tanácsadónkat, hogy ő diplomás dietetikus-e, ha tetszett a honlapja, az étkezési terve, lefogytunk tőle és nem lett egészségkárosodásunk. Elfogadjuk egy tanácsadó véleményét arról, hogy szakítsunk-e a barátunkkal, ha alapvetően szimpatikus, mások ajánlják, blogot vezet a párkapcsolati tapasztalatairól és AHA élményünk van a beszélgetés során. Nem számít, hogy nem végzett pszichológiát. Megbízunk abban, hogy a termelői piacon sajtot áruló keramikus egészséges sajtot készít, ami ráadásul finom is, főleg, hogy a Pinterest-en is rajta van.
Mi a közös ezekben az esetekben? Talán az, hogy sok ember nem abban a szakmában dolgozik vagy nem abból él, amit sokáig, alaposan, szabályosan tanult, hanem abból, amiben fantáziát látott, valahonnan összeszedte a szükséges tudást és készségeket és ezt jól „megmarketingelte”. Ebben rizikó is van és számos tanulság.

Mit mond mindez a tanulásról?

Ha a kenyerünket olyan tevékenységgel keressük, amihez az ismereteket másokkal való beszélgetésekből, a posztokból, videókból, 2-3 napos workshopokból szereztük (és ezzel nem feltétlen követünk el hibát), akkor ez lehetőség nyilván hatással van arra, hogy az iskolát mennyire tekintjük hasznosnak és hogyan tudunk hatékonyan tanulni.
Nagyon ide kapcsolódik az élethosszig tartó tanulás. Ez minden olyan szándékos tanulási tevékenységet magába foglal a bölcsőtől a sírig, ami arra irányul, hogy egy ember többet tudjon, valamiben ügyesebb, hozzáértőbb legyen. Ebbe természetesen nemcsak az iskolai oktatás tartozik bele, hanem az otthoni, munkahelyi, vagy egyéb közösségekben megszerzett tudás is. Az élethosszig tanulókra jellemző, hogy képesek változni, nem félnek a kihívásoktól, mernek kérdezni (miért? hogyan? mi lenne, ha….?), új ötleteket javasolni. Sok tudós szerint az élethosszig tartó tanulástól jobban is érzi magát az ember lelkileg.

folytatjuk!