Zimbabwe egyik leghíresebb oroszlánját, Cecilt egy gazdag amerikai fogorvos, Walter Palmer lelőtte. Több mint 100 ezren írták alá a petíciót, amiben a kiadását követelik.

Pedig Zimbabwe kapcsán nagyobb problémákra is felkaphatjuk a fejünket.
Mondjuk arra, hogy a 91 éves Robert Mugabe elnök három és fél évtizede van hatalmon. Igaz, korábban miniszterelnök volt, és 1987-ben lett Zimbabwe államfője.

A paradoxonok hazája
Mugabe alatt Zimbabwe egy teljesen paradox országgá vált: Dél-Rodéziát Afrika éléskamrájának tartják mind a mai napig, amely az ásványkincsek területén – arany, gyémánt és platina – óriási tartalékokkal rendelkezik, ugyanakkor a világ tíz legszegényebb országában is benne van. A zimbabwei diktátor "teljes gazdasági felszabadítás" nevű programja hihetetlen méretű károkat okozott az állam gazdaságában: a farmokat szétosztotta, a nagyvállalatok többségét bezáratta, a szociális rendszert pedig teljesen felszámolta. Ezért ma a munkanélküliség 90% feletti. Az egészségügyi ellátás szinte megszűnt létezni, pedig a tizenhárom milliós lakosság majd egynegyede HIV-fertőzött. 12%-os a csecsemőhalandóság és a születéskor várható élettartam itt a legalacsonyabb a világon: mindössze 36 év.

Zimbabwéről először mindenkinek a hihetetlen mértékű hiperinfláció jut eszébe. Az inflációs ráta elképesztő mértékben változott 1990 óta: 1998-ban még csak 32% volt, 2006-ban közel 1000%, s 2007 májusában pedig már 3800% körül mozgott! A hiperinfláció megfékezése érdekében 2009. április 12-én határozatlan időre felfüggesztették a zimbabwei dollár használatát, helyette engedélyezték az amerikai dollárt (1 USD-ért adtak 30 000 ZWD-t) az euró, az angol font, valamint a dél-afrikai rand használatát.

A harminchárom éve hatalmon lévő Robert Mugabe hatalma még mindig erősnek és megkérdőjelezhetetlennek látszik, és ha egészsége engedi, még további öt évig vezeti Afrika nyersanyagban leggazdagabb, de egyben a világ legszegényebb országát. A lakosság már teljesen belefáradt a diktátor jelenlétébe, de ezzel együtt a kettészakadt ellenzékben is elveszették a hitüket, s eddig csaknem másfél millióan vándoroltak ki az országból egy jobb élet reményében.

Bár 2013-ban új alkotmányt fogadtak el, deklarálva az alapvető jogokat, ugyanakkor továbbra is érvényben maradtak az elnyomó törvények. Az újságíróknak bűnügyi eljárással kell szembenézniük, ha a munkájukat végzik, a tüntetőket letartóztatják és megverik, a vallási csoportokat és vezetőket pedig továbbra is zaklatják.

Ahogy a zimbabwei nőket szintúgy. A lányok egyharmada 18 éves kora előtt megy férjhez, és továbbra is gyakoriak a törvénytelenül kikényszerített házasságok, melyek sokszor együtt járnak a családon belüli erőszakkal és szexuális erőszakkal is. A Freedom House jelentése szerint a nők egyharmada kimarad az általános iskolai, kétharmada pedig a középiskolai képzésből, mindezt a szegénység, a bántalmazások és a diszkriminatív kulturális gyakorlatok miatt.
Bár a magántulajdont deklarációjuk szerint tiszteletben tartják Zimbabwében, továbbra is zajlik emberek otthonainak pusztítása. Miután pedig több ezren tiltakoztak az ellen, hogy az áradások után egy átmeneti táborba költöztetik az embereket, a rendőrség nemes egyszerűséggel megverte és letartóztatta háromszázukat, és fel is gyújtotta néhányak ideiglenes sátrait. Másutt pedig csak simán lerombolták emberek otthonait bármiféle bírósági végzés nélkül.

Ilyen a világ, amiben élünk.