Szerenád és ballagás
2013. máj. 29., Munk Veronika, Index

Elballagtak az Index érettségizői, vagyis a háromból ketten. Dávid még csak nem is szerenádozott, a budapesti és miskolci Réka viszont énekelt a tanárainak és végigülte a hosszadalmas beszédeket a búcsúztatón.

Cz. Réka (Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium, Ferencváros)
„Nagy Újpest szurkoló, ezért Fradi-dalt énekeltünk neki” – ezt kapta ajándékba szerenádra az első három gimnáziumi év osztályfőnöke a szerenádon. „A mostani osztályfőnökünknek, Panni néninek pedig a Méhektől a Baribe-dalt, mert az volt az, amit mindenki tudott”. A Méhekről annyit érdemes tudni, hogy ez az együttes, amelyikben két férfi óriási méhnek öltözve olyanokat kántál, hogy „a szőke hajadon holdfény pihen, a szemöldököd meg nem tudom, milyen”. Panni néninek amúgy barna haja van.

Rékáék csak ennél a két tanárnál szerenádoztak, azt mondja, azért nem mentek a többiekhez, mert nem akartak az érettségi előtt éjszakába nyúlóan a város különböző pontjain énekelni. A szerenád alatt Réka az első osztályfőnöke kisbabájával foglalta el magát, Panni néninél pedig a kaszinótojással. Osztálytársai továbbálltak bulizni, de Réka nem ment velük, fáradt volt már. Amúgy az érettségi közeledte ellenére mostanra sokkal nyugodtabb, mivel kiderült, hogy arra a szakra, amit első helyen jelölt meg, a szegedi orosz állami finanszírozású negyven helyére mindössze 41-en adták le a jelentkezésüket.

Utolsó hét csütörtökjén ballagott, ami nagy örömére gyorsan lezajlott, mivel az ünnepségen az udvaron ültek a harminc fokban. „Szép volt, jó volt, hamar vége lett. Öt kiló virág volt nálam, nem láttam se jobbra se balra” – mondja, és azt is hozzáteszi, hogy nem is sírt. Pedig még elismerést is kapott: a Weöres-díjat a gimnázium végzősei közül mindig az a diák kapja, akinek a legkiemelkedőbb a tanulmányi eredménye és példás a magatartása. Réka tehát ennyire menő. A szüleitől és nagyszüleitől közösen egy római utat kapott nyárra, a barátjával együtt megy pont azon a héten, amikor kiderül, kit hova vettek fel.

J. Dávid (Pesthidegkúti Waldorf Iskola)
Dávid waldorfos, és a Waldorf-módszer egyik fő lényege a nyomasztásnélküliség. Mivel az érettségi úgyis egy óriási feszültséggóc, náluk most nem is volt szerenád és ballagás sem, majd a nagy megmérettetés után, június végén lesz. „Szerintem tök jó, hogy így van, mert így az érettségi előtti napokban nem kell idegesítő ruhákkal meg énekléssel foglalkozni. Nem előlegezik meg a ballagást. Majd ha túl vagyunk az érettségin, és mindenki felszabadult lesz, majd akkor elballagunk” – mondja Dávid. Pénteken viszont megkapta a bizonyítványát, ami színötös lett. 30 fős osztályából 9 diák lett kitűnő, ez iskolai rekordnak számít.

„Az életem most a tanulásról szól, már nem tudunk beszélgetni a barátaimmal sem. Vagy ha mégis, akkor lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tanulok. Most már csak arra koncentrálok, hogy fizikailag és mentálisan a maximumon legyek az érettségin. Nagyon sok múlik azon, hogy ott helyben a stressztől, meg a hajnali időponttól ne essek szét. Próbálok korán feküdni és korán kelni, ami igen nagy kihívás, sose ment és mindig este 8 és 2 között tanulok a legjobban. Parázom, de nem vészesen. Inkább túl lennék rajta már” – mondja Dávid az utolsó gimnazista napján.

Nyomasztásból azért az érettségi mellett sincs hiány, Dávid például sokkal később fogja megtudni, hogy felvették-e, mint a többi végzős. Ő ugyanis külföldre jelentkezett, és az első helyen megjelölt bath-i építész szak, elvárja tőle, hogy javítson a nemzetközi nyelvvizsgáján. Arra viszont csak július végén lesz ideje. Második helyen a cardiff-i építész szakot jelölte meg, és ott nyert ügye van, ha kitűnő lesz az érettségije. Az a megérzése, hogy Vörösmarty lesz a magyar érettségin, és igazán megérdemelne valami szuper eredményt, mivel az érettségi előtti napon, vasárnap van a 20. születésnapja.

Fotó: Barakonyi Szabolcs



B. Réka (Miskolci Herman Ottó Gimnázium)
"Meghallgattuk a 11.-esek búcsúbeszédét, aztán a 12. búcsúbeszédét, aztán az igazgató beszédét, és mindegyik több oldalas, hosszú szöveg volt" - meséli a ballagás nehézségeit Réka, aki a McBörry hamburgerezőben végzett esti munkája mellé bébiszitterkedést is vállalt egy barátnőjénél. Azokon a napokon hajnal ötkor kel, hogy korán munkába induló barátnője helyett keltse, reggeliztesse és óvodába vigye a gyerekeket. Azután megy iskolába, és olyan is előfordul, hogy munka után egyenesen a hamburgerezőbe, ilyenkor reggel 5-től este 23-ig dolgozik.
Hétfőn a magyar érettségi napján is a barátnőjénél kezd hajnalban. Előtte szombaton pedig a McBörry-ben még lenyomja az esti műszakot.

Náluk két szerenád is volt, szerdán csak az osztályfőnöknél és a német tanárnál jártak, csütörtökön pedig busszal járták körbe hajnali kettőig a többi tanárt a városban. Aznap éjjel akkora vihar volt, hogy az egyik tanárnál már ki sem szálltak a buszból, hanem megkérték a tanárt, hogy szálljon fel, és ott énekeltek neki. Náluk nem a trash vonal, hanem a könnyes-bús magyaros ment: "A Honfoglalásból a Kell egy szót, a 67-es utat és az Ilyenek voltunk-ot énekeltük."

Réka ballagását nem kímélte az eső. Először kipakolták a székeket az udvarra, aztán mindent bepakoltak, amikor eleredt, aztán mindent visszapakoltak az eredeti helyére, amikor elállt. Mindenki egyetlen szál kálával ballagott, nem voltak virágtól roskadozó végzősök. A ballagás után a család borospincéjében ünnepeltek, ahol Réka a héliumos lufin és a kedvenc italán, a Baileys-en kívül főleg az új lakásba kapott berendezési tárgyakat (cukortartót, liszttartót, ágyneműt), ahová az érettségi után a barátjával költözik.

A teljes cikket itt olvashatod!