De önkénteskedni nemcsak az önkéntesség évében érdemes.
Szerintünk.

Önkéntesség:
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
„Az önkéntes munka mások által ki nem kényszerített, el nem rendelt, nem kötelező, kifejezetten személyes akaratból született, közvetlen anyagi haszonnal nem járó (tevékenység), melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek, vállalkozások) keretein belül. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.”

Az én józan, egyszerű megfogalmazásomban, pedig csak annyi, hogy szabadidőből feláldozva segíteni másokon/másoknak, pusztán emberek iránti szeretetből. A világ „jobbátételéért”. :-)

Én a Johannita Segítő Szolgálatban vagyok önkéntes, a Fiatal Johanniták közt. Van elsősegély csoportunk, ahol fontos feladatokat látunk el, ügyeleteket, oktatást (amit természetesen olyan személy végez, akinek van hozzá végzettsége.) Rendszeresen járunk egy idősek otthonába, énekelni és beszélgetni a nénikkel, és egy kis szombati raktárpakolástól sem riadunk vissza. :-)

Nem hangzik túl jól? 
Az biztos, hogy szombatra száz meg száz programot el tudnék képzelni, akár kényelmesebbeket is, de tudom, hogy ez segítség. És mi azért tesszük – örömmel - mert ez segítség!

Nagy kötelezettség?
Nem gondolnám. Nem kell megváltani a világot, az úgysem menne, elég csak jobbá tenni :-)
Csak egy picit kell odafigyelni a környezetünkre, másokra, hogy mivel lehetnénk segítséggé.

A többi jönni fog magától, és nagyon meg lehet szeretni ezt a „létet” :-)
Ajánlom mindenkinek :-)