Szerintetek egy – mondjuk így – „kevésbé szép” vagy egy „gyönyörű" nő lesz nagyobb valószínűséggel hűtlen?

A válasz elsőre talán evidensnek tűnik, hogy persze, hogy a „gyönyörű”! Hiszen nagyon szép, a férfiak omlanak a lábai elé, bárkit megkaphat, nyilván hamarabb félre is lép.
Pedig nem, mert egy „gyönyörű nő”-nek nagyobb eséllyel van helyén az önértékelése, így tudja mi az, amit veszít egy meggondolatlan húzással. Általában az ilyen nők mércéjüknek megfelelően választanak társat is.
Lássuk ezzel szemben a „kevésbé szépet”. Benne van a kényszer, hogy önbizalom-hiányát folyton valamilyen módon kitöltse, kompenzálja, szüksége van megerősítésre, elismerésre vágyik, úgy érzi nincsen túl sok lehetősége, ezért nincs  mit veszítenie sem! Így szinte minden alkalmon kapva-kap…  
Ki gondolta volna…?

A nők nagyon is végletesek tudnak lenni.

Az egyik tábor leginkább tagad – általában mindennél jobban vágynak kapcsolatra, nem akarnak egyedül maradni – mégis szinte módszeresen megtesznek mindent, hogy ez mégse változzon, holott szenvednek tőle.  Viselkedésüket pedig azzal magyarázzák, hogy nekik nincsen szükségük párkapcsolatra, egyedül is kitűnően boldogulnak, különben is negatív bevésődéseikre hagyatkozva, félelmeik által irányítva végső konzekvenciaként csak azt vonják le, hogy a pasi és a „baj” együtt jár. Mellesleg, nehogy már a végén még ők nyomuljanak!  Különben sem érdekli őket ez az egész! 
Közben meg dehogynem! Így vagyunk kódolva – szerencsére! :-)

A másik véglet, hogy minden apró pici kis jelzésbe, szeretetmorzsába belekapaszkodnak, belemagyaráznak, beleképzelnek, beleélnek… a végén pedig nagyot koppannak. A pasik rendszerint amint a halvány jeleit is megtapasztalják a lány ilyen fokú ragaszkodásának, hogy a nyakukra ülnek, kisajátítják, korlátozzák, kielégíthetetlen szeretetéhségüket velük próbálják betömni - menekülnek. Legalábbis amelyiknek esze van, az biztos!

Mennyire vicces, pedig mindketten ugyanazt akarják, a férfi nőt, a nő a férfit!