A reménytelen szerelmet a tinik nagy része átéli. Mit lehet ilyenkor tenni? Ebből a cikkből ötleteket szerezhetsz.

Először is, azt a kérdés tenném fel, hogy egész biztos, hogy reménytelen az a szerelem? Egy ici-pici esély sincs rá? Ha MINDENT megtennél érte, akkor se lenne? Egyáltalán... tényleg nagyon fontos ez neked?
Csak miután elgondolkodtál ezeken, az után olvasd tovább!
Úgy gondolom, a reménytelen szerelmek időszaka az, amit csak nagyon ritkán tud egy tini kikerülni. Szerintem az ilyen „szerelmek" hozzátartoznak ehhez a korhoz. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyenkor fellobbanó érzés nem egyenlő az IGAZI szerelemmel. Ez csak valami „ismerkedés-féle a szerelemmel".

Többféleképpen is át lehet vészelni az ilyen „szerelmeket". A jobbik eset, amikor elvagy azzal, hogy „gyönyörködsz" a kiszemeltben, a nevét irkálod, de nagyjából meg is elégszel ennyivel. Valójában nem is akarsz tőle semmit, egyszerűen csak jól esik, hogy „olyan, mintha szerelmes lennél".
Ez persze ritkábban fordul elő. Na meg az ilyen nem is igazán bosszantja az embert.
Az a szörnyű érzés, amikor teljesen belehabarodsz az illetőbe. Ha meglátod, a világ megszűnik létezni, kezed lábad remeg, meg se tudsz szólalni, és ami a legrosszabb, minden „kapcsolat" csak álom marad.
Én azt mondom, 16 éves korig sokkal egészségesebbek a reménytelen szerelmek, mintha össze-vissza kavarognál fűvel-fával. Sokkal jobb, ha „lelkiekben felkészülsz", és kihagyod a teljesen felesleges „járásokat", amik általában csúnyán, és fájóan végződnek. Sokkal fájóbban, mint egy be nem teljesült „szerelem".
De hát ez gondolom, nem különösebben nyugtat meg senkit... Lássuk csak, miért is reménytelen az a szerelem, és mit lehet tenni, ha már közel sem esik jól a „reménytelenség", hanem kifejezetten szenvedsz tőle.
- Barátnője van
Gondold át komolyan a helyzetet... Megéri olyan srácért csorgatni a nyálad, akinek más kell? NEM! Hagyd csak békén, nem érdemes vele foglalkozni. Oké, mondani könnyű!
Ne hagyd, hogy állandóan ő járjon a fejedben. Keress más elfoglaltságot! (Tudom, gyakran írom ezt, de tényleg jó taktika!) Akár új emberekkel is ismerkedhetsz.
- Nagy korkülönbség
Ez is tinilány-időszak egyik tipikus velejárója, hogy sokkal érdekesebbek az „érett férfiak", mint a lányokkal egyidős srácok. Na de erre is csak azt tudom mondani, hogy gondold végig reálisan. Minek kéne neked egy „érett férfi", ha bármennyire is nehéz belátni, de még te sem közelíted meg az érettséget?
- Egyáltalán nem mutat érdeklődést irántad
Szedd össze az összes létező egódat, bányászd elő lényed legmélyéről, és próbáld meg annyira összeszedni magad, hogy meg tudj győződni arról, hogy akit TE nem érdekelsz, arra nem érdemes az idődet pazarolni.
- Nem is ismered igazából, és nincs is lehetőség a megismerkedésre
Na igen, ez ám a reménytelen! Csak ilyenkor meg az a helyzet, hogy nem is az adott személybe vagy „szerelmes", hanem abba, akit elképzelsz magadnak.
- Ő csak barátként tekint rád
Hát, ez bizony nagy pech (és sajnos gyakori...)! Hiszen, ha nem vigyázol akár a barátságotok is rámehet a te lelki szenvedésedre. Nagyon kell vigyáznod ilyenkor magadra! Ha teljesen biztos vagy benne, hogy ő csak szimpla havert lát benned, nem tehetsz semmi mást, bele kell törődnöd, és elfogadni. Igen, ez a legnehezebb. De ha meg akarod tartani a barátságot, ez az egyetlen mód, de hidd el, az idő előbb vagy utóbb mindent megold...
Ennél a témánál viszont felmerülhet egy kis remény... Mi van, ha ő is úgy érez, mint te?
Erre csak egy megoldás van. Ki kell deríteni. Megbeszélni, vagy valami, mert ha nem teszel semmit, tényleg reménytelen lesz, a javából. Ezen nincs mit szépíteni.
- „Reménytelen, és kész"
Ha valójában nem is tudod megmagyarázni a nagy reménytelenség okát, csak annak érzed.
Ez bizony benned dől el. Azért reménytelen, mert te elkönyvelted annak.
Lássuk be, van egy olyan korszak, amikor ragaszkodunk ezekhez a reménytelen szerelmekhez. Szinte lehetetlen elengedni, az ember minden mazochista énje előkerül, és foggal-körömmel ragaszkodik egy álomképhez.

Persze mondhatod azt, hogy te ebből nem kérsz. Meg lehet csinálni. Csak nagyon erősnek kell lenni hozzá, de nem lehetetlen.
Ha ezt nem tudod megtenni, egyszerűen csak... éld át.
Sírj, ha az kell, de mindig tartsd szem előtt: egyszer vége lesz, és bármilyen hihetetlen, akkor majd mosolyogva fogsz rá visszatekinteni.
Ne görcsölj rá, ne hagyd, hogy rossz érzésed legyen tőle! Kezeld lazán! Akár meg is próbálhatod magad kianalizálni, minél jobban felboncolni az érzéseidet! Egy próbát megér.

Semmiképpen ne keseregj! Ez tényleg olyan dolog, ami idővel elmúlik! ;)