Egy újabb kis eszmefuttatás tőlem, nektek. Ebben a cikkben arról írom le a véleményem, hogy szerintem milyennek kell lennie egy srácnak, hogy érdemes legyen vele járni.

Oké, talán a bevezetésben máris csúsztattam egy picikét, hiszen az egész kezdetekor már az is nagyon fontos, hogy te milyennek látod a fiút. Írtam már egy cikket arról, hogy szerintem miért felesleges 16 éves kor alatt pasizni, hát most arról osztok meg néhány sort, hogy miért fölösleges „csak úgy tartani egy pasit”.

Mostanában, hogy a Facebook virágkorát éli, nem ritkán botlik olyanokba az ember, hogy tizenegy néhány éves lányok egyik nap ezzel „vannak kapcsolatban”, néhány nap múlva pedig már egy másik egyénnel. Ez annyira nevetségesen felszínes, hogy lassan már fáj. Bár ha már itt tartunk az is elgondolkodtató, hogy ma már a drágalátos tinik onnan számolják a kapcsolat elejét, hogyha megváltoztatták az állapotukat Facebook-on. (Persze az is más helyzet, ha valaki poénból váltogatja az állapotát állandóan és már a 3. fiktív feleségénél tart 15 évesen.)

Nem látom értelmét annak, hogy bárki is azért jöjjön össze valakivel, hogy legyen valaki mellette „dísznek”. Ezt még mondjuk egy 30 körüli nőnél valamennyire megérteném, de könyörgöm, fiatal lányokról van szó, akik előtt aztán még tényleg ott az egész élet. Mégis ott van bennük az a média, osztálytársak, meg ki tudja még mi a csuda által beléjük nevelt késztetés, hogy pasi kell. Persze, természetes, hogy az ember leánya idővel vágyik egy férfira, na de mi a jó életért kell ezt már 11 évesen elkezdeni, egy olyan korban, amikor a nők nagy része viszont 30 éves kora alatt „nem akar elköteleződni”? Csak nekem furcsa ez az óriási differencia? 11 évesen már pasit akarok, de pl. gyerekem nem lesz még 30 éves koromig, mert a karrier, önmegvalósítás, stb, stb.

Na, de ha már mindenáron egy pasi kell, és ez már szól az idősebb korosztálynak is, milyen legyen az a pasi?
Szerintem, és ez megint csak a saját véleményem, amivel senkit nem akarok rávenni semmire, tehát szerintem legyen: tökéletes.
Nem azt mondom, hogy megrögzötten kell várni a szőke herceget, hogy berobogjon a fehér lován, mert ez az egész szőke herceges história is olyan, amit konkrétan belenevelnek a lányokba, aztán meg azt nevelik beléjük, hogy nem is létezik. Kicsit vicces, ha belegondol az ember.
Szőke, nem szőke, teljesen lényegtelen. A fontos az, hogy hogyan érzed magad mellette:
- Érezd úgy, hogy le tudnád vele élni az egész életet.
Persze ez csak azokra vonatkozik, akik szeretnének, majd a jövőben egy boldog kis (vagy nagy) családot. Mindenki saját maga dönthet. Tőlem aztán dönthetsz úgy is, hogy minden nap másik pasi mellett akarsz ébredni, aztán egy kis idő múlva mindenki valami fura oknál kifolyólag öhm… olcsó nőszemélynek fog nézni.
- Legyél mellette boldog.
Ez ugyan nekem egyértelműnek tűnik, de sajnos a jelen helyzeteket elnézve nem biztos, hogy ez mindenkinek annyira alap.
- Mindent meg tudjatok beszélni.
Nem azt mondom, hogy legyen ő a barátnőd, akivel pletykálhatsz, mert az teljesen más tészta, de attól egyszerűen fel tud fordulni a gyomrom, amikor azt hallom, hogy két csaj kibeszéli a pasiját, hogy mennyire hülye. Könyörgöm, ha valami baja van, akkor a párjával beszélje meg!A megbeszélésbe nem csak a párkapcsolati problémák tartoznak bele, hanem bármi, amiről beszélni lehet, vagy beszélni kell.
- Egyezzen a gondolkodásmódotok. (valamennyire legalábbis)
Sokan úgy tartják, az ellentétek vonzzák egymást, ebben lehet is igazság addig, amíg ezek az ellentétek kiegészítik, nem pedig „kiütik” egymást idővel. Nem kell, hogy mindenről ugyan úgy gondolkodjatok, de kell, hogy legyen valami közös alap.
- Legyen a lelki társad.
Kicsit közhelyes szó, de szerintem találó. Ebbe aztán mindenki azt magyaráz bele, amit akar, a lényeg az, hogy valahol, a lelketek „találjon egymásra”.
- Vonzódj hozzá testileg.
Nem találtam jobb meghatározást. Annyit írtam eddig a lélekről, hogy csak na, de azért lássuk be, hogyha valaki egyáltalán nem „jön be” testileg akkor nem sok mindent lehet kezdeni. Oké, persze változni lehet, de ha nagyon nem változik semmi, az már elég problémás…

Most jól összeszedtem néhány dolgot, de értelemszerűen az a legfontosabb, hogy komolyan így érezd, ne csak becsapd magad. Ha az ember kicsit elcsöndesedik magában, és nem hagyja, hogy a sok rózsaszín felhő teljesen beszippantsa magába, akkor bizony sok minden kiderülhet. Az ilyen dolgokra jobb, ha előbb fény derül, mint később!
A tökéletes pasit nem úgy kell keresni, hogy minden jöttment udvarlóra hagyod, hogy a rózsaszín szívecskék ráaggassanak mindent, amit fent leírtam. Ha nehéz, akkor sem árt, ha az ember használja az eszét is, szerelem ügyben is!

Szerintem valahol mindenkinek ott van a tökéletes párja. Én megtaláltam az enyémet, szerintem mindenki másnak is sikerülhet! ;)

Szólj hozzá a fórumban!