Szokásos reggeli csúcs egy budai villamoson. Sok fiatal, néhány idősebb utas. Szinte mindenki maga utazik, sokan olvasnak, néhányan csak bámulnak kifelé.

Egyforma emberek…a szokásos.Sokakat ismerek, hiszen én is minden reggel erre utazom. Kellemes járat.

Nagyon hamar észreveszek egy fiatal párt. Nem azért, mert megállnak az ajtóban – ez gyakori. Hanem jobban vannak öltözve, mint az átlag. A lány derékra teszi a bal kezét, a fiú felőlit, így jobban látszik az alakja és a divatos pulóvere. A srác megpróbálja átkarolni a derekát a kabát alatt, de a lány elhúzódik. Nincs nagy szerelem… A lány haja feltűnően szép, nagy hajzuhatag, sötét szemek, diszkrét festés, a srác is jóarcú… Összeillenek.

A János Kórházig semmi különös nincs. Akkor valahonnan belülről nekilát furakodni egy idősebb nő. Türelmetlen, mert senki nem mozdul, beindulnak az ösztönei, gyakorlatilag átverekszi magát az utasokon, tény, hogy az illendőnél kicsit erőteljesebben.Közben meglöki a széphajú lányt, aki gyakorlatilag az ajtó előtt áll. A nő nyilvánvalóan le akar szállni. A lány nem. Semmi különös.

Ám egyszer csak a srác a lány mellől a nő elé pattan és mint egy kiskakas próbál fölémagasodni: „Meglökte a barátnőmet! Mit képzel?” És éppen csak meg nem üti… A nő az anyja lehetne. Szemmel láthatóan nagyon zavarba jön. Egy idősebb úr próbál közbeszólni, de a fiú ugyanolyan arccal és hanggal neki is beszól „Semmi köze hozzá!”A nő egy picit felbátorodik, védekezik és mindannyian örülünk, hogy kinyílik az ajtó, le kell szállnia, nem fajulhat tovább a helyzet.
A fiú és a lány kicsit közelebb húzódnak egymáshoz: erősítette összetartozásukat az előbbi helyzet…

Nekünk, többieknek viszont iszonyú élmény volt.