Hogyan képezzük belső erőforrásainkat?
Minden fejben dől el!

Ha Önmagad ura vagy, és nem adsz teret negatív érzéseidnek – nem hagyod magadon eluralkodni a kétségbeesést, félelmet, mélységekbe sodródni és megélni azokat - az összes akadályt képes leszel higgadtan és intelligensen leküzdeni, felülkerekedni a problémáidon és nem engedni, hogy azok gyűrjenek be maguk alá. Mindez épít, erősíti és megszilárdítja személyiség stabilitását. E képesség fejleszthető, tanulható! Mérföldkő a felnőtté válás rögös útján!

Kontrollképesség
A kontrollálható és kiszámítható környezet (biztonság) az egészséges személyiségfejlődés feltétele. A kontroll irányulhat a külső környezet történéseire és a belső folyamataink feletti ellenőrzés gyakorlására is (önkontroll). A kontroll gyakorlásának lehetősége növeli a hozzáértés, a személyes kompetencia, és az énhatékonyság érzését.
Egy kísérletben, a résztvevő embereket két csoportra osztották. Mindkét csoportot azonos zajhatásnak tették ki. Az egyik csoport (nevezzük „A” csoportnak) számára adva volt a lehetőség, hogy egy gomb megnyomásával véget vethetnek a szörnyű hangingernek, de az volt a kérés a kísérletet vezetők részéről, hogy ameddig elviselhetőnek érzik, ne kapcsolják ki. A másik csoportnak („B” csoport) nem volt ilyen beavatkozási lehetősége. Végül, az „A” csoport sem élt lehetőséggel, hogy megszüntesse a zajt, tehát mindkét csoport ugyanolyan, és azonos ideig tartó zajhatásnak volt kitéve. Ezután a csoportokkal probléma-megoldó feladatsort töltettek ki, amelyben az „A” csoport, amelyik lehetőséget kapott a hang kikapcsolására – bár nem tette meg - sokkal jobb eredményeket ért el, mint a másik, „B” csoport.
Könnyen levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a „B” csoport számára sokkal nagyobb stresszt okozott a zaj, mivel nem volt befolyásuk az események alakulására, ez mutatkozott meg későbbi teljesítményükben is.
A negatív események fölötti tényleges vagy vélt kontroll egyaránt minimalizálja a stresszhatásokból adódó tartós, negatív következmények valószínűségét. Tehát maga a tudat, hogy képesek vagyunk kontrollálni a körülöttünk zajló eseményeket, csökkenti a ránk nehezedő stressz hatásokat.

Azt, hogy mit hogyan élünk meg, felfogás kérdése! Önkontrollunkon múlhat, hogy érzéseink átcsapnak-e szélsőségekbe vagy nem. Nyilván helyzettől függ, de elmondható, hogy olykor nem szabad túl komolyan venni az életet.Vannak élethelyzetek, amivel tudunk, és van, amivel legjobb szándékunk ellenére sem tudunk mit kezdeni.  Az utóbbin bizonyos idő után jobb, ha nem rágódik az ember, hanem próbálja minél lazábban kezelni a helyzetet és továbblépni rajta.