Ezt sokan érzik így, ilyenkor a tél vége felé mindenki kicsit elfáradt, sokan szomorúnak, levertnek tűnnek…. De mi is a depresszió? Egyenlő a rosszkedvvel? Vagy talán a kiégéssel? Egy érzés vagy egy betegség?
A legegyszerűbb, legrövidebb válasz erre talán az lehetne, hogy a depresszió egy testi és lelki állapot. Nemcsak azt jelenti, hogy valakinek semmihez nincs kedve, hanem az egész test működését is és a gondolkodásmódot is befolyásolja. Éppen ezért nem azonos azzal, ha valakinek éppen nincs jó napja, gyászol, stresszes időszakon megy át vagy egyéb problémái, nehézségei vannak, bár ez utóbbiakkal összefügghet. Azt sem jelenti, hogy valaki elhagyja és sajnáltatja magát. Sokszor úgy is beszélünk róla, hogy a depresszió tünete is lehet valamilyen betegségnek, vagy együtt jár más betegségekkel (például pajzsmirigy problémákkal, alkoholbetegséggel stb.). Leggyakrabban a hangulati élet zavaraként emlegetik és több fajtáját is megkülönböztetik.
Nemcsak „lelki betegség”?
A depressziónak számos jele és tünete lehetséges. A leggyakoribbak például:
• szomorúság, szorongás, üresség-érzés
• erős fáradtság, gyengeség-érzet (a depressziós ember úgy érzi, nem tud kikelni az ágyból)
• csökkent étvágy (vagyis fogyás) vagy éppen megnövekedett étvágy („bánatában zabál”);
• alvászavar és álmatlanság
• annak érzése, hogy nem vagyunk fontosak, senki nem szeret minket és mi sem szeretjük magunkat
• a depressziós ember nagyon nehezen koncentrál, halogat, nem tud dönteni
• elhúzódó testi panaszok, mint például fejfájás, hasfájás, hátfájás
• másokkal való rossz viszony
• gyakoribb sírás
• halállal, öngyilkossággal való foglalkozás
Fiataloknál is előfordulhat?
Tulajdonképpen bármelyik korcsoportnál előfordulhat, de kicsit eltérő tünetekkel. A fiataloknak is sok kihívással kell szembenézniük hiszen egy átmeneti időszakban vannak a felnőttkor felé, de még nincs teljes önállóságuk. A középiskola vége felé közeledve már mindenki kérdezgeti, hogy mit fogsz majd csinálni, hol fogsz lakni, meddig fizetik a szüleid a dolgaidat… Ráadásul ilyenkor még zajlanak az idegrendszer érési folyamatai, még az agy működésében is bekövetkezhetnek változások. Vannak, akiket ez nem visel meg, vannak, akik egy kicsit zavartabbak egy ideig és vannak, akik tartósan vagy visszatérően (például télen) szenvednek depresszióban.
Kamaszkorban a depresszió összefügghet táplálkozászavarokkal (pl. bulimia, anorexia), szerhasználattal (pl. akár illegális szerek vagy legális gyógyszerek szedése, túlzott alkoholfogyasztás) is.
Milyen gyakori ez?
Nehéz erre válaszolni. Sokan küzdhetnek úgy hangulatzavarral, hogy soha nem fordulnak segítségért és így senki nem ismeri fel a gondjaikat. Mivel a depresszió többféle korosztályt is érint, több vizsgálat is próbálja felmérni a problémát.
A magyar iskolások beszámolói (HBSC kutatás 2017/2018) szerint az 5-11. osztályosok között mind a lányoknál, mind a fiúknál gyakran fordul elő kedvetlenség, idegesség és fáradtság. A 11. osztályos lányoknál a megkérdezettek 70%-a jelezte, hogy hetente többször fáradt, a fele pedig heti többszöri idegességet is tapasztalt. Körülbelül minden negyedik tanulóra jellemző a zavart hangulat és tíz tanulóból közel három (29,1%) érte el a depresszív hangulatot jelző küszöbpontszámot. A depresszív hangulat természetesen nem jelenti még azt, hogy valaki depresszióban, mint mentális betegségben szenved.
Mit tehetünk?
Mivel a depresszió gyakori állapot a népességben, sokat foglalkoztak már azzal, hogy lehetne megelőzni és hatékonyan kezelni. Annyi bizonyos, hogy a rendszeres (de nem megszállott) testedzésnek, a D-vitamin és az omega-3-zsírsav fogyasztásának és a napfénynek jótékony hatása van a tünetek csökkentésében.
Fontos, hogy aki tapasztalja magán vagy máson a tüneteket, az forduljon segítségért (háziorvoshoz, gyermekorvoshoz, iskolaorvoshoz, iskolapszichológushoz). A depressziónak vannak bizonyítottan hatékony kezelési módszerei, például a kognitív-viselkedésterápia, mindfulness terápia, de létezik gyógyszeres kezelése is, vagy ezek kombinációja.
Kultúránk szerves része az alkoholfogyasztás. Mint sok egyéb problémaviselkedés, így az alkohollal való kísérletezés is a serdülőkorra jellemző.
Sokszor halljuk, talán mondjuk is: „milyen depis vagyok, nincs kedvem semmihez”. A hétköznapokban az átmeneti rosszkedvre, a motiválatlanságra mondjuk, hogy depresszió. Az ilyen eseteket hivatalosan nem nevezzük depressziónak, attól függetlenül, hogy ezek a pillanatok lehetnek kellemetlenek.