Talán furcsán hat a cím. Újabb, mert a szüleink még nem ismerték őket, a mi generációnk függőségei. Gondolok itt a szerencsejáték-, internetfüggőségre. Most az internetfüggőségről fogok írni.

A számítógép, az internet a mai élet része, e nélkül sem dolgozni, sem tanulni nem lehet már. Jogos tehát a kérdés, hogy hol is van a határ. A legtöbb definíció arra épít, hogy akkor beszélünk függőségről, ha internetezés közben elveszíti valaki időérzékét, s így elhanyagolja mindennapi tevékenységeit.
Ennek a függőségnek a kialakulása is fokozatos, először csak nagyon várja az ember, hogy hazaérjen, és megnézze a leveleit, játsszon. A következő fázisban feszült, dühös lesz, ha nem jut internethez, majd akár depressziós tünetek is jelentkezhetnek. Amikor a probléma felismerésre kerül, megpróbálhatunk elszakadni a géptől, de sokszor pont azért nehéz, mert a mindennapok része, a munkához, tanuláshoz használni kell.
Mire kialakul a függőség, egyre több időt töltenek a gép előtt, elfogynak a barátok, elhanyagolják megszokott tevékenységeiket (sport, olvasás), nyugtalanabbul alszanak, feszültté válnak, visszahúzódóbbak lesznek, és egyre kevésbé veszik ki részüket a családi életből. Ezzel párhuzamosan az iskolai teljesítményük fokozatosan romlik.
Amellett, hogy e függőség bezár a maga virtuális világába, egy olyan világba kerülsz, aminek nem sok köze van a valósághoz, fizikai szinten is károsít. A sok ülés, a mozgásszegény életmód nagyon káros a fejlődő szervezetnek, főként a mozgásszerveknek, de a szem, a keringési rendszer is károsodni szokott.

Fontos kérdés, hogy ha már baj van, mi vitt bele a függőségbe. A kérdés megválaszolása segíthet, hogy továbblendülj. Talán nehezek a mindennapok, könnyebb a virtuális valóságban eligazodni? Nehezen találsz barátokat? Könnyebb ismerkedni, ha el tudsz bújni a gép mögé? 
Ezek a kérdések segítenek elindulni, de a leglényegesebb, hogy ha baj van, merd szakember segítségét kérni!