"Találó analógia az átlagos tinédzserre az izgatott, erőteljes versenylovak képe, amint idegesen járkálnak az istállóban, hiszen várakozniuk kell, amíg a rajtkapu kinyílik. Tüzesek, és meg akarják nyerni a versenyt.

Azt hiszem, hogy a felnőttek, anélkül, hogy akarnák, nehézségeket okoznak a kamaszoknak azzal, hogy nem biztosítanak megfelelő, tervszerű tevékenységeket számukra. A serdülők nem szörnyetegek. Egyszerűen csak olyan emberek, akik meg-próbálják megtanulni, hogyan boldoguljanak a világban, olyan felnőttek között, akik valószínűleg maguk sem olyan biztosak magukban.
Azt hiszem, ez a hatalmas energia rémíti meg legjobban a felnőtteket. Saját félelmeiket próbálják kezelni, amikor elárasztják kamasz gyermekeiket tiltásaikkal és az ellenőrzés más formáival. Ennek éppen az ellenkezőjére van szükség. A kamaszoknak bátorítás kell, hogy megfelelő csatornákat alakítsanak ki újonnan felfedezett energiájuk irányítására. Egyértelmű határokra is szükségük van. Szeretetet és elfogadást igényelnek. Azt a fontos készséget kell megtanulnunk, hogy elfogadjuk egy ember értékeit, s ugyanakkor segítsünk változtatni a viselkedésén.
...
A kamaszok se nem hülyék, se nem perverzek, és a szülők sem azok. Csak a másik szemében tűnnek így, amikor nem tudnak kapcsolatba kerülni egymással, amikor megjelenik a szakítás fenyegetése, és amikor végzetes fantáziákat váltanak ki egymásból.
Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, a következő lépéseket javaslom:
1. Neked, a felnőttnek hangosan ki kell mondanod a félelmeidet, úgy, hogy a serdülő gyermeked is hallja.
2. Neked, a serdülőnek képesnek kell lenned arra, hogy elmondd, ami veled történik, és el kell érned, hogy higgyenek neked. Képesnek kell lenned elmondani a félelmeidet, és bíznod kell benne, hogy meghallgatnak, anélkül, hogy kritizálnának vagy kinevetnének.
3. Neked, a felnőttnek hajlandóságot kell mutatnod a meghallgatásra és a megértésre. A megértés nem egyenlő a megbocsátással. Egyszerűen csak tiszta alapot biztosít a továbblépéshez.
4. Te, a serdülő világossá teheted, hogy arra van szükséged a szüléidtől, hogy meghallgassanak, és nem arra, hogy tanácsot adjanak, hacsak nem azt kérsz tőlük.
5. Neked, a szülőnek meg kell értened, hogy kamasz gyermeked nem feltétlenül a tanácsod szerint cselekszik.

Így már értelmes párbeszéd jöhet létre, amelyben a két fél egyformán értékesnek érzi magát, és így új, konstruktív viselkedést tud kialakítani. Mindennek eredményeképpen erősebb kapcsolat is szövődhet köztük."