Vannak, akik ugye nem csinálnak semmit, de néhány fiatalnak tele van a naptárja. Nyáron is. Az unatkozásról szóló cikkünket folytatjuk.

Vannak, akik a szünetben munkát vállalnak – anyagi okok miatt. Vannak, akik nyáron sem lazíthatnak a sportban, ekkor is vannak edzések, edzőtáborok. Néhányan a megkezdett nyelvtanfolyamot, felvételi felkészítést nem hagyják abba.

Nyilván mindenkinek jó oka van arra, hogy bizonyos tevékenységeket kitartóan végezzen, de néha a sok az sok. És persze az sem mindegy, hogy amivel elfoglaljuk magunkat az munka, önkénteskedés vagy bulizás. Fontos megtalálni az egyensúlyt.

Honnan tudod, hogy túl sok elfoglaltságod van?

• Nincs valódi pihenő időd és/vagy nincs időd a barátaidra

A pihenés, sőt az unatkozás egyenesen kívánatos fiatalkorban (is). Ilyenkor lehet elgondolkodni fontos dolgokról, elképzelni a jövőt.

• Nem alszol eleget

Fiatalkorban az ajánlott alvásidő 9 óra. Hazánkban, iskoláskorban a fiatalok átlagosan 7,93 órát alszanak hétköznap, vagyis kevesebbet, mint ami a kipihentséghez szükséges. A tanulóknak csak 10%-a alszik 9 óránál többet. Sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, hogy több dolgot tudnak megcsinálni, ha sokáig fennmaradnak, holott az alváshiány miatt rosszabbul tejesítünk napközben.

• Gyakrabban vagy beteg

A szoros időbeosztás mellett gyakran borul a rendszeres mozgás és táplálkozás (nincs időnk rendesen ülve ebédelni). A tartós stressz pedig ahhoz vezethet, hogy az immunrendszerünk legyengül, könnyebben elkapunk fertőzéseket, de komolyabb következménye is lehet (autoimmun betegség, szívbetegség).  

• Folyton fáradt vagy. Magyarországon a 11. osztályos lányok 70%-a, a fiúk 50%-a jelezte, hogy hetente többször fáradt.

Miért csinál valaki túl sok programot?

Ennek több oka lehet

• Túl magasak az elvárások (pl. a szülők, iskola részéről) és nem szeretnénk csalódást okozni. Tulajdonképpen ez az elismerés iránti vágyunkkal van összefüggésben: azt szeretnénk, ha teljesíteni tudnánk, amit várnak tőlünk, mert akkor szeretetet és megbecsülést kapunk vissza. Gyakori ok a társas nyomás, vagyis a barátok állandó unszolása időnként erőszakos nyomulása, hogy valahová menjünk el, valamiben vegyünk részt - és nem tudunk nemet mondani.
• Aztán itt a FOMO (fear of missing out). Ez azt jelenti, hogy valaki egyszerűen fél attól, hogy kimarad valami fontos dologból például egy kihagyhatatlan buliból, egy sorsdöntő találkozásból, egy sokáig emlegetett közös lógásból. Akire jellemző a fomo, az attól fél, hogy másoknak (vagy a barátainak) több kellemes élményben van részük, mint neki és rossz érzés számára, ha nem tudja, hogy a többiek mit csinálnak. A közösségi média nagymértékben fel tudja erősíteni ezt az érzést, azzal, hogy folyamatosan beszámolnak az emberek a kalandjaikról, programjairól.
• Lehet valaki fokozott inger- vagy élménykereső. Ez kisebb gyerekeknél még állandó mozgásban, ugrálásban, pörgésben nyilvánul meg, de az idősebbeknél egyfajta nyugtalanság, izgatottság formáját öltheti. Például úgy, hogy valaki folyton úton van, állandóan új helyszíneket, programokat, embereket keres.
• Az is előfordulhat, hogy valaki saját magának teszi magasra a lécet, vagyis egy kicsit perfekcionista. Egyszerre akar pénzt keresni, jó lenni a barátoknál, segíteni a családjának, tenni az egészségéért és a világbékéért.

Mit tehetünk?

• A túlzott elvárásokat nagyrészt a szülőknek kéne jobban átgondolni és adott esetben kicsit visszavenni.
• Érdemes valakivel átbeszélni, hogy a dolgok közül mi fontos nekünk valójában és mit miért teszünk.
• Jó technika az időmérleg:
  • Ehhez készíts két nagy kört! Ezek a nap 24 óráját jelképezik.
  • Az egyik lesz a mostani, a másik pedig a számodra ideális napi időbeosztás.
  • Oszd fel az aktuális időbeosztást mutató kört cikkekre aszerint, hogy mivel mennyi időt töltesz és arányaiban ez mennyi időt vesz el a 24 órából.
  • Oszd be a másik kört is aszerint, hogy mivel mennyi időt szeretnél tölteni.
  • Nézd meg a különbségeket, próbáld megtalálni az „időrabló” dolgokat és kitalálni, hogy közelíthetnéd az aktuális időmérleget az vágyotthoz!