A nyári létállapotok: unatkozom vs túl sok a program
2022. júl. 20., Várnai Dóra

Az iskolások nagyon örülnek, hogy vége a tanításnak, nincs több óra, házi feladat. Aztán másnap már kezdődik az, hogy „Nincs mit csinálnom”, „Nagyon unatkozom”.

Persze fontos kérdés az, hogy éppen aktuálisan nem tudjuk valamivel elfoglalni magunkat, vagy ez egy tartós életérzés, ahogy Billie Eilish évekkel ezelőtt énekelte “Bored, I’m so bored, I’m so bored, so bored.”

Két dolog történhet meg, ha valaki unatkozik: vagy konstruktív (építő, jó) vagy destruktív (romboló) módon reagálhat. Ha unatkozunk, akkor alkalmunk nyílik új dolgokat felfedezni, ami aztán kíváncsisággal tölt el bennünket és belefogunk valamibe. Ezzel szemben az unalom lelkileg és szellemileg ellustíthat és magányt, depressziót hozhat magával.

Miért unatkozik valaki?

 A fiatalkorban gyakran jellemző lehet az elégedetlenség, unalom. Ilyenkor már az ember már nem szereti, ha gyerekként bánnak vele, és megmondják, hogy mit csináljon vagy beosszák az idejét. Ugyanakkor a szabadság, függetlenség sokszor az unalom forrásává válik. Ha nem mondják meg valakinek, mit tegyen, hogyan töltse a napját, sokan egyszerűen csak nem tudják, mihez kezdjenek.  Az unalmat számos tényező okozhatja, de a leggyakoribb az ismétlődő vagy monoton élményben való elakadás. Unalomhoz vezethet a magányosság, az ingerszegény környezet, a mozgásszegénység életmód. Tulajdonképpen bárki bármilyen helyzetet meg tud unni, mert ha valaki számára egy bizonyos dolog már nagyon egyszerű, kiszámítható, akkor az agyunkat ebben a helyzetben már nem feltétlen éri elegendő inger és ez az unalom negatív érzését váltja ki. A figyelmesség az unalomhoz is szorosan kapcsolódik - ha nem fordítjuk figyelmünket arra, amit csinálunk, akkor sokkal valószínűbb, hogy megunjuk. Minél civilizáltabb életet élünk, amiben valaki más már megoldotta a problémát és nekünk „nem kell semmin gondolkodnunk”, annál valószínűbben fogunk unatkozni.

Lehet hasznos az unalom?

Tulajdonképpen unatkozni mindenki szokott hosszabb-rövidebb ideig, tehát teljesen normális dolog. Hasznos is lehet abban az esetben, ha valakit arra motivál, hogy keressen magának értelmes programokat vagy szórakozási lehetőségeket. Sokan abban hisznek, hogy a fiatalkorban kifejezetten hasznos, ha valaki például nyári szünetben unatkozik, mert ez segít a képzelőerő fejlődésében.

Mindennapi életünkben, ha hagyjuk magunkat unatkozni, és nem keresünk azonnal megoldást, az fokozott éberséggel és jobb kreativitással függ össze, és arra ösztönözhet bennünket, hogy újraértékeljük, hogy mit szeretünk csinálni most és mit szeretnénk elérni a jövőben.  

Kik hajlamosabbak az unatkozásra?

  • A lányok és a fiúk között lehetnek lényeges különbségek. A lányok számára általában fontosabb, hogy mi történik körülöttük és érzékenyebbek a társas viszonyokra, mint a fiúk. A lányok általában akkor kezdenek el unatkozni, ha a társas kapcsolataik kimerülnek.
  • A figyelemhiányos emberek is hajlamosabbak az unalomra.
  • Általában az ún. extrovertált (kifelé forduló) embereknek nagyobb szüksége van külső stimulációra és izgalomra, mint másoknak, ezért hajlamosabbak az unalomra, mint introvertált (befelé forduló) társaink.
  • Bizonyos esetekben az unalom együtt járhat valamilyen lelki betegséggel (pl. depresszióval, szerfogyasztással), amennyiben ürességet, tehetetlenséget, a lelkesedés hiányát tükrözi.

Unalom és digitális kultúra

Ha rámegyünk a közösségi oldalakra, akkor mindjárt ömlik ránk az információ és mindenki úgy igyekszik feltüntetni magát, mintha megállás nélkül bulizna, nyaralna, vagy más jó programokban venne részt egész nyáron. Az elektronikus szórakozás pillanatnyilag elfojthatja az unalmat, de növeli is azt hosszú távon. Ha az ember megszokja a sok ingert, akkor a hétköznapok nagyon hamar elszürkülnek emellett. Először is, a család unalmassá válik, kevésbé köti le a figyelmet - mindenki a saját képernyőjéhez ragasztva vagy a másik feje mellett beszél. Másodszor, az aktív önszórakoztatáshoz szükséges találékonyság elveszik, mert a passzív szórakoztatás olyan könnyen elérhető. Ez azt jelenti, hogy senki nem próbál meg játékokat kitalálni, másokat programra hívni. Bár sokan a közösségi média felületeken állandóan kapcsolatban vannak, mégis azt élik meg, hogy el vannak szigetelve – egyedül vannak a barátaik nélkül.

Folytatjuk! A második rész a túl sok programot bevállalókról szól.