A cím félrevezető, a philematológia nem azt tanítja, hogyan kell csókolózni, hanem a csókolózás élettani hatásaira kíváncsi.
„Ami az európaiaknak és számos más népnek természetes, az egyes kultúrákban teljesen ismeretlen, és ezen dolgok egyike a csók. William R. Jankowiak antropológus és munkatársai az 5 kontinens összesen 168 etnikai csoportjában vizsgálták a csókolózás szokását. Azt tapasztalták, hogy a szerelmesek viselkedése e tekintetben eltérő: 77 népcsoportban csókkal is kifejezik egymás iránti érzéseiket, míg 91 népcsoport esetén ez a szokás teljességgel hiányzik. Míg az Észak-Amerikában élő népcsoportok több mint felében szokás a csókolózás, addig Dél-Amerika 21 kultúrközösségéből csak 4-ben szolgála a szerelem kifejezősét, vagyis csak négyben gyakorolják. A tanulmányozott 10 európai kultúrkörből 7-ben csókolóznak a szerelmesek.”
http://otszonline.hu/cikk/philematologia__a_csokolozas_tudomanya?utm_source=newsletter&utm_medium=orvostovabbkepzo_szemle_hirlevel&utm_campaign=18570
A linkben megtalálod az eredeti angolnyelvű közleményt is.
Mivel látom, hogy sokan olvassátok a „Hogyan kell csókolózni” című cikkünket, gondoltam kiegészítem. A csókolózás legfontosabb kellékéről ugyanis nagyon keveset írtam.
Ez pedig…
Aki még nem csókolózott, az fél tőle, de várja. Ez teljesen normális, minden első dologgal így van ez. A filmekben ezer példát láthattok a csókra, a tinimagazinokban sok okosat elolvashattok.
Akkor mit akarok?
Elmondani, ami szerintem lényeges.