Mivel látom, hogy sokan olvassátok a „Hogyan kell csókolózni” című cikkünket, gondoltam kiegészítem. A csókolózás legfontosabb kellékéről ugyanis nagyon keveset írtam.
Ez pedig…

az érzelem!

Azt tapasztalom, hogy sokan szinte minden érzelem nélkül képesek „járni” valakivel. Azt gondolják, hogy ha nem ellenszenves nagyon, vagy nem utálom valamiért a másikat, akkor érdemes megpróbálni.
Én ezzel nem értek egyet.
Higgyétek el, hogy az ilyen próbálkozást össze sem lehet hasonlítani a szerelemmel. A szerelem pedig jön.
Van akinek első látásra, van akinek sok közös élmény után, van akinek valamilyen speciális pillanatban vagy speciális körülmények között, de jön. Persze nem úgy, ahogy várjuk. A szerelem irracionális. Lehet, hogy egy szag-élmény segít hozzá, lehet, hogy egy szép hangulat… nem lehet tudni. Valószínű az is, hogy nem az első szerelem lesz az utolsó. De szerelem nélkül biztosan nem szabad leélni az életet!
Az is igaz, hogy sérülni is lehet, ha az ember szerelmes és mindent belead egy kapcsolatba, de aztán nem kap annyit, sőt … De a szerelemnél nem lehet méricskélni, mindenki úgy szeret, ahogy tud. De a csalódás is túlélhető és sokkal jobb, mint egy langyos, érzelem nélküli együttjárási gyakorlat…
És akkor visszatérve a csókhoz: ha szerelmes vagy, akkor BIZTOS, hogy minden jön magától. Nem gondolkozol azon, hogy mit csinálj, hogyan nézz, hogyan tartsd a szád, vagy ha gondolkozol is rajta előtte, amikor ott vagy azzal a nagybetűs Valakivel, akkor nem az előre eltervezett módon fog zajlani a dolog, nem is lesz időd-alkalmad gondolkozni.Talán éppen ebben rejlik a veszélye is. Könnyen elveszítheted a fejed és olyat is megteszel, amit lehet, hogy (még) nem kéne. És itt nyilván a lefekvésre gondolok.

De ez egy másik téma.
Szóval lehet a csókolózást „gyakorolni”, de szerelmesen sokkal jobb!