A fiatal férfiaknál gyakran az első aktus során észlelhető korai magömlés, viszont a további aktusok alkalmával már jobban tudja kontrollálni az ejakulációt. Így a pár alkalmazkodhat a jelenséghez, különösebb feszültség megélése nélkül.

Mikortól probléma?

Korai magömlésről akkor beszélhetünk, ha az rendszeresen, minimális szexuális ingerre bekövetkezik – a személy akarata ellenére – a hüvelybe való behatolás előtt, közben vagy röviddel utána. Fontos, hogy ez a személynek lelki szenvedést okoz. A definíció hiányossága, hogy az eltelt időt szubjektíven ítéli meg. A panasz megítélése erősen köthető kulturális hatásokhoz is, a női emancipáció erősen befolyásolja megítélését.
Történeti szempontból érdekes az ismert szexológus pár (Masters és Johnson) meghatározása, miszerint a korai magömlés azt jelenti „a férfi nem képes elég ideig késleltetni az ejakulációt ahhoz, hogy a nő orgazmust éljen át az együttlétek 50 százalékában”. Ebből a kritériumból számos diagnosztikai hiba adódhatna, hiszen a nők körében nem ritka az orgazmusra való képtelenség jelensége.

A korai megömlést tehát három jellemző mentén kell vizsgálni.
1.    A magömlésig eltelt idő: nincs egységes definíció (< 1 perc vagy < 3 perc).
2.    A magömlés szabályozásának kontrollja: csökkent.
3.    A probléma megélése által kiváltott lelki zavar.


Jelenleg igyekeznek objektív adathoz kötni a korai magömlés definícióját. Bár szokás mondani, hogy senki nem szeretkezik stopperórával, de képzeljétek el, hogy ezeknél a vizsgálatoknál éppen stopperrel mérik a behatolástól az elélvezésig eltelt időtartamot. A stopperórát a magömlés bekövetkeztekor a nő nyomja le.Az időtartam alapján az 1 percnél rövidebb idő alatt bekövetkező magömlés esetén határozták meg a korai megömlést, míg 2 perc alatti időtartamnál valószínű korai magömlés véleményt adtak. A normál és a gyors ejakuláció lefolyása között különbség van. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az orgazmust megelőző fokozott izgalmi állapot hiányzik a korai magömlésben szenvedő férfiaknál. Ők anélkül, hogy érzékelnék az orgazmus bekövetkeztét jelző emelkedett izgalmi szintet, váratlanul és hirtelen ejakulálnak.
Az előfordulás pontos mérését nehezíti, hogy többnyire önbecslés alapján történt, így az adatokat a szubjektív szenvedésből és a kulturális háttérből adódó különbségek erősen befolyásolják. A korai magömlés előfordulása 5-40 százalékos a szexuálisan aktív férfiak körében. A leggyakoribb Kelet-Ázsia országaiban (Malajzia, Korea, Japán), a legritkább Közép-Kelet-Európában és Afrikában. Az átlagos európai előfordulást a két szélső érték közöttinek becsülik.

Romokban az önbecsülés
A szexualitás fontos tényezője az általános jól-létnek. Minden szexuális zavar hat az életminőségre és mivel a korai magömlés a leggyakoribb férfi szexuális zavar, így különösen rontja az életminőséget. Negatív hatások:
•    magára a férfira (az önbecsülés csökkenése);
•    a partnerre (az érdeklődés csökkenése);
•    a kapcsolatra (intimitás zavara).

Körülbelül száz éve még úgy vélték, hogy az egész életen át tartó korai magömlés okai pszichológiai faktorok. Napjainkban az újabb elméletek a biológiai adottságok szerepét is hangsúlyozzák. A legfontosabb magyarázatok az ejakuláció fölötti kontroll hiányát és a szorongást hangsúlyozzák. Feltehető, hogy korai magömlés esetén az orgazmus előtti szexuális izgalom foka nem tudatosul, és ez akadályozza a magömlés feletti kontroll elérését. A szorongás rontja a páciens szexuális izgalmi szintjére való összpontosítását, így könnyebben bekövetkezhet a korai magömlés. Ugyanakkor a kudarc már a következő aktus előtt is szorongást vált ki.