A megtermékenyülés csodáját, a petesejt és a hím ivarsejt egyesülésének történetét most nem a férfiak leírásaiból megszokott fekete-fehér szigorúsággal ismertetem. Asszonyi képzelettel színezem a valóságot, bár végig ragaszkodom hozzá. Nem is torzítás ez, hiszen a világ, a dolgok, a szervek sem fekete-fehérek, főként pedig nem szürkék, hanem ezerszínűek.

A petesejt a legnagyobb emberi sejt. Nagysága kb. 100–150 mikron, szabad szemmel is jól látható. Sejtmagból és a sok tápanyagot tartalmazó plazmából áll. Önálló mozgásra nem képes.

A leányembrió petefészkeiben 2–300 000 elsődleges tüszőcske képződik. A születéstől a pubertásig ezek egy tizede elpusztul. A megmaradt tüszőképződményekből az aktív női korszakban, tehát az első és az utolsó menstruáció közötti időszakban mintegy 400 tüsző érlel petesejtet. Általában havonta csak egyetlen petesejt érik meg. A megtermékenyülésre emiatt havonta csak egyszer van lehetőség. Az érett petesejt kipattanását az úgynevezett Graaf-féle tüszőből ovulációnak nevezzük. A megtermékenyülés csak néhány órán belül lehetséges, mert a petesejt csak 8–15 órát él.

A petesejt története a menstruáció első napján kezdődik. Ezen a napon növekedni kezd az egyik tüszőcske, és hólyagocskává fejlődik. A hólyagocskát 8–14-szeres finom, puha "gyolcs"réteg béleli, ami megóvja azt az "üvegburát" (membrana pellucida), vagyis azt a fényes, csillámló hártyát, amelyben az új élet csírája, a petesejt fejlődik. A fészek mélyén növekszik a pete a hólyagocskában, kidomborítja a falát, s ahogy egyre nagyobb lesz, mind közelebb kerül a petefészek felszínéhez. Kinőve fészkét szétfeszíti finom burkait, s kirepül a szárny nélküli madár, hogy világhódító útjára induljon. A fészekből kipottyant pete a szabad hasüregbe hullna, ha környezetének minden sejtecskéje nem azon munkálkodna, hogy útjában segítse. Az út apránként épül üveghintója előtt. A peteérés idején a méhtől egészen a petefészekig nyúló "virágkehely" fölfogja a vándort, aki kedvére válogathat a számára termett fő- és mellékutak között. A kiválasztott úton eljut a petevezető nevű csatornába, ahol utoléri a hasüregből érkező "dagály" (peteéréskor folyadékáramlás indul meg a hasüregben a petefészek felől a méh irányába, s ez is elősegíti, hogy a pete eljusson céljába). Apró csillók parányi evezőlapátként segítik megtartani az irányt, röpítik a "menyasszonyt", akinek gyaloghintója immár hidroplánná alakult. Cél a "kürt fogadó", itt lesz a találka a "vőlegénnyel". A kürt feladata lebonyolítani a nagy találkozást, és a lakodalomról is itt gondoskodnak. (A kürt váladékot termel, ami az "ifjú pár" tápláléka lesz.) A lakodalom után egyhetes nászútra indul a pár az új otthon, a méh felé. A méh ezalatt fölkészül a fogadásra, puha ágyat vet, befogadja a megtermékenyült petét, s a csoda kilenc hónapon át folytatódik.

Kövessük végig a "vőlegény" küzdelmes életútját is, létrejöttétől az egyesülés beteljesüléséig.

A spermiumok a férfi heréjében termelődnek. 50–60 mikron nagyságú, fejből, nyakból és farokból álló, önálló mozgású ivarsejtek. Közösüléskor 3–5 milliliternyi ondó jut a nő hüvelyébe, az ondó milliliterenként kb. 80–120 millió spermiumot tartalmaz, azaz közel félmilliárd spermium igyekszik rövid, néhány órás élete alatt eljutni az egyetlen petesejthez. Az út több órányi járóföldre van, tehát sietni kell. Az előrehaladást a rendkívül élénk mozgású farki rész segíti. A gyülekezőhelyre, az ondóhólyagba válogatás nélkül kerülnek a spermiumok, fejletlenek, fiatalok, öregek. Minél többen vannak, annál jobbak a legügyesebb, leggyorsabb, legerősebb esélyei, mert az ostromban elhullott spermiumok bomlásterméke segíti majd át az utolsó akadályon, az üveghintó falán. De még csak az indulásnál, a kilövésnél vagyunk. Az idegen "bolygóra" érkezve a spermiumok serege a hüvelyboltozat barlangjában találja magát. Muníciójuk a közbejövő akadályoktól függően hosszabb-rövidebb időre elegendő. Sokan már a női "országhatárt" körülvevő nyák ingoványába fulladnak, amelyik belehuppan a hüvely savanyú fürdőjébe, arra biztos halál vár. A külső méhszájtól egy tekergő és egyre szűkülő csatornalabirintus vezet a belső méhszájhoz. A csatornába már erősen megtizedelve kerül a sereg. Itt egy kicsit enyhülnek a zord körülmények, a menyasszony küldi a segítséget (peteérés idején a hüvely savanyú kémhatása mérséklődik, a méhnyakat körülvevő nyák felhígul, a hüvelyben szénhidrát, glikogén képződik). Jókor érkezik a segítség, fogytán a magukkal hozott energiatartalék, hiszen gyors mozgásukhoz sok glikogénre, azaz cukorra van szükségük. A jócskán megfogyatkozott sereg eléri a méh üregét. Ezen a nagy barlangon is nehéz áthatolni, mert a "hatalmas" üregben elvesztik a tájékozódó képességüket. Céltalan mozgásokra pazarolják energiamaradékaikat, s megint csak a menyasszony "élelmiszer-küldeménye" menti meg őket. Ha nem vár rájuk érett pete, akkor mindnyájukat eléri az értelmetlen halál, mert zárva maradnak a cukorraktárak.

Íme a biológiai képlet. A sok százmillió spermium élethalálharcot vív egyetlen petesejt meghódításáért, és célba érésük csak a petesejt "támogatásával" lehetséges.

Az ovium és a spermium egyesüléséből új egyed születik, s kezdetét veszi az új körforgás.

forrás:
http://www.szexologia.hu/cikkek/cikk_noi_szerepek.html