A tetoválás az évezredek alatt volt már jele társadalmi rangnak (fent és lent egyaránt), volt jele hovatartozásnak, jelképe a társadalmi kötöttségek elleni lázadásnak, de valljuk be, manapság inkább divat. Csak éppen nehezen követi azt. Legalábbis lemarad mellette. Képzeljétek el, ha mondjuk olyan cédélejátszótok lenne, ami egyfolytában csak a Break Ya Neck-et játssza, ami azért vérciki a maga kétésfélévével. A tetkó sajnos nem egy cserélhető lemez. (Vagy szerencsére?)

Nagy dilemma, az biztos! Testfessünk, vagy ne testfessünk? Kérdezi ezt a már éppenhogy nem fiatal ugyanúgy, mint a fiatal. Vagy nem? Mármint a fiatal nem bizonytalanodik el? Megkérdeztem egy srácot, tizenhat éves, magánzó, egyetlen kihűlt kapcsolat sincs még a múltjában, mondja már el, mit szól ehhez a tetoválósdihoz? Rövid volt - ahogyan korosztálya is általában tömör mondatokkal kommunikál -, egy mondattal elintézte: szurkálja magát a rosebb. (Itt finomítottam.) Meg a szemöldök tetkóra is tett megjegyzést, ebben még egyet is értettünk. De nem írom le. (Finomíthatatlan.)

Nehogy valakinek a lelkébe másszak, két sarkított példát mondok. Vannak ugyebár a négyujjas szövegek (L.O.V.E., Ü.S.S.!., M.A.R.I. stb.), hogy kik viselik ezeket a feliratokat, most nem lényeges. De felhelyezéskor elég határozott és öröknek tűnő elképzelés vezérli valamennyiüket, aztán jön a nagy koppanás, mondjuk Baracskára még Mari kísérte Bélát, de két év múlva már Bözse a szerelem megtestesítője, s ilyenkor kínos lehet az előző partner betűinek viselése, javítani kellene, de nehéz, egyrészt a betűk száma miatt, másrészt, mint említettem már, a tetoválás örök. (Ahogyan a kitartó szerelem ritkább. De kár!) Persze jöhettek azzal, hogy de igenis könnyű azt eltávolítani! Hát jó, legyen igazatok, de a jelen azért nem ennyire rózsás. (Tetoválás eltávolításban főleg.) És van a másik - sarkított - példa, amikor a huszonegy éves Mary szívvel-lélekkel hisz Jimi Hendrixben*, a férfiban ugyanúgy mint a zenéjében és világlátásában, nos, Mary ötven-hatvan évesen is ugyanúgy érez majd, mert mondjuk Jimi értéket képvisel. (Az hogy ez kinek érték, döntsék el az okosok!) Mary-anyuka és Mary-nagymama úgy "funkcionál" egész életében, ahogyan fiatalon. Érthető vagyok?

Egy egészségügyis oldalon persze elsőként (és főleg!) arról kellene írnom, hogy a tetováláskor tűt használnak, festéket (vagymit?) nyomnak a bőröd alá, ami nagyon veszélyes lehet. És tényleg. De értelmes embereknél (amilyenek Ti is vagytok, ugye!) ez ALAP kell hogy legyen! (Mármint az elővigyázatosság. Hm.) Amivel szerintem sokkal fontosabb foglalkozni, az a tetkó jelenléte életedben. Mert divat ide vagy oda, a tested művi dísze nem a jelennek szól (mégha úgyis gondolod abban a pillanatban), hanem egy életre meghatároz. S ehhez kicsit előre kell látni! Mert gondolj bele, ha anyukád combján egy színes, de kedves sárkány virít, hiteles lesz előtted, amikor egy hónapra letilt a tévézésről, mert karót hoztál? Nem. Vagy a töritanárod, Ferkó bá, hogy mutatna vállán egy Harley emblémával, miközben halálkomoly arccal kéri szóról-szóra a francia forradalom főszereplőinek névsorát? Mert a tetkósok a laza emberek. (Tisztelet ill. nem tisztelet a kivételnek!) Mondjam úgy, hogy a jófejek? Akikkel esetleg lehet emberi hangon is beszélni? Talán. Mert egy anya lehet megértő, esetleg partner, egy tanár pedig lehet magával ragadó, esetleg érdekes is. Persze ehhez nem kell tetoválás. (De ez egy másik téma.)

S a végén egy személyes sztori. Egyik barátom még két évtizeddel ezelőtt Tatanka-Yotanka markáns arcát akarta a karjára tetováltatni, nem tudta persze megoldani, kapott volna akkora sallert az apjától, hogy még ma is zúgna a feje. Azért elképzelem őt, ahogy közel a negyvenhez, ül a projekt-megbeszélésen, s a holland főnökével éppen kezet fog, talán jobb is, hogy kihagyta az eksönt, lehet, hogy ma nem lenne "jólkereső öltönyös". Mert a mobiltechnológia és a dakotafíling valahogy nem passzol össze.

Ha érted a gondolatmenetemet (plusz lelkesedésemet és - talán alaptalannak tűnő - aggódásomat), akkor jó. Ha meg nem, akkor higgyél a tökéletes eltávolítás módszerében. Vagy hennázz! De testfess, ha úgy érzed, hogy fontos neked. Az ilyen elhatározások építik és alakítják a lelket. Meg a személyiséget! (És az önbecsülést.) Ráadásul hibázni emberi dolog. És néha nem árt.

Szóval azt mondom, meggondolandó. És szerinted?

Jimi Hendrix valóságos kulturális ikon mind a mai napig. Rajongók és kritikusok egyaránt elismerik kivételes tehetségét. Hendrix mindmáig sokak szerint a valaha élt egyik legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros. (...) Producerként a stúdiót olyan helyszínnek tekintette, ahol kiteljesítheti zenei ötleteit. Az elsők között volt, aki a sztereó hangzással és a fáziseltolódással kísérletezett. Hendrix elismert dalszerző is volt, akinek szerzeményeit számtalan zenész feldolgozta. (Forrás: Wikipédia)