Zacher doktorral "A toxikológussal" készült interjú második részét olvashatjátok. Szó lesz a legextrémebb sztoriról, a létbizonytalanságról és arról is, hogy mi történik a toxikológián.

Interjú Zacher Gáborral II. rész

TiniVagyok:  Mi volt a legabszurdabb sztorija a pályája során?

Dr. Zacher Gábor: Egy író ezt már megkérdezte tőlem, de az a baj, hogy nem tudom, mert minden sztori önmagában véve - főleg a beteg számára, a saját maga oldaláról tekintve - a legabszurdabb…  De a 25 év alatt én már eljutottam oda, hogy már nem nagyon lepődöm meg semmin! Magyar ember mindent, ami lenyelhető, beszúrható, magára kenhető, azt lenyeli, beszúrja és magára is keni, esetenként stimulálja magát, hogy szexuális életét javítsa, elkábítsa magát, ártson magának … szóval ebből a szempontból gyakorlatilag… ha azt mondom, hogy a higanyos lázmérő higanyának a vénás beadása…

TV: Atyaúristen!

Dr. Zacher Gábor: Évi két-három ilyen esetünk van.

TV: Ezeknek az embereknek mi a motivációja, mi viszi rá őket, hogy ilyet tegyenek magukkal?

Dr. Zacher Gábor: Ne egy olyan emberből induljunk ki, akinek úgy egyben van az élete, akinek olyan túl sok baja nincsen sem saját magával, sem a világgal. Gondoljon bele egy olyan emberbe, aki él egy ilyen szituációban, és mondjuk holnap azt mondja neki a pasija: csá nyuszi el vagy felejtve! Az illető meg már épp készült a lánykérésre, mindenre kész…  Mi történik?  Összedől benne a világ, amit el sem lehet így képzelni, meg nem is kell elképzelni. De egy ilyen történetben nagyon másképp reagálhat az ember és azt mondja vége a világnak! Otthagyott a pasi, ott hagyott a nőm kirúgtak, vagy holnap azt mondaná a főnököm, hogy holnaputántól nem kell bejönni, létszámleépítés, pont Te vagy a leggyengébb láncszem a csapatban… Helló. Az ember ilyenkor ott áll a létbizonytalanságában, pedig még tegnap tudott tervezni a nyárra,  a szabadsággal, és ez most úgy, ahogy van egy az egyben megszűnt.  Ez ettől a perctől kezdve egy olyan szituáció, amitől az illető – az áldozat - világképe döntően megváltozik. Teljes mértékben másképpen fogja látni azokat a dolgokat, amelyek most őt körbeveszik. Nem kell csodálkozni azon, hogy esetenként  odáig jut, hogy na, akkor most hogy tudok magamnak ártani?  … és tényleg fogja a higanyos lázmérőből a higanyt és szépen magába döfi.

TV: Ok. Ez így nyílván megmagyarázható. Akkor nyilván ezeknek az embereknek nagyrészt nincsenek alkalmas megküzdő stratégiáik. 

Dr. Zacher Gábor: Hogyne hát ez a legegyszerűbb, kilépni. Ez a legegyszerűbb probléma megoldás. 

TV: Mennyire határozza meg az ember viselkedésmódjait a szociális környezete? 

Dr. Zacher Gábor: Az is nagyon sokat számít… 

TV: Jelentősen meghatározhatja, hogy kiből válik drogfogyasztó, vagy alkoholista?

Dr. Zacher Gábor: Nem feltétlenül a drogfogyasztóra, meg az alkoholistára kell gondolni, elég egy öngyilkossági kísérletre, ez azért elég fontos szereppel bír. 

TV: Hogyan lehetne ezeknek a fiataloknak segíteni?

Dr. Zacher Gábor: A mi mentálhigiénés kultúránkban, milyen egy átlag magyarnak a problémamegoldó készsége?Ezek azért tanulható dolgok, a mentálhigiénés kultúra fejleszthető! Szóval, amikor arról beszélünk, hogy mondjuk általános egészségkultúra akkor, abban azért nem csak az tartozik bele, hogy mossunk fogat, figyeljünk oda rá, hogy ne zabáljunk naponta 6 kg csipszet, mozogjunk stb. Hanem van a történetnek egy másik része: a mentálhigiénés egészségkultúránk, ami legalább olyan fontos! Egészséges test és egészséges lélek, csak egymással párhuzamosan létezik. Ezeket meg kell tanítani a felnövekvő nemzedékeknek, de ugye nagy kérdés, hogy ők mit látnak, milyen szociális mintát kínálunk, milyen családmodellt kínálunk? Valljuk be őszintén, azért ebből a szempontból sajnos nem feltétlenül lehetünk büszkék arra, ami körbevesz bennünket. 

TV: Régebben szó volt róla, hogy bevezetnék az egészségtant az iskolákba, megoldást jelenthetne ez?

Dr. Zacher Gábor: Én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az egészségtan. Itt egészen a legegyszerűbb dolgoktól kellene elindulni, pl. hogyan mossunk helyesen fogat… Egy betegséget mindig sokkal egyszerűbb, sokkal olcsóbb megelőzni, mint gyógyítani. 

TV: Igen teljes mértékben egyetértek Önnel, tényleg ez lenne a legoptimálisabb, hogyha erről nap, mint nap, heti rendszerességgel szó lenne az iskolákban.!

Dr. Zacher Gábor: Így van, ez alapvetően tanulható… 

TV: Mi történik egy erősen ittas fiatallal, ha bekerül a toxikológiára?

Dr. Zacher Gábor: Ez attól függ, hogy ez az erősen ittas fiatal versenyzőnek van-e légzési elégtelensége, a gyomortartalmának egy részét belehelte-e a tüdejébe stb. Itt gépi lélegeztetéstől kezdve  a „tól-ig” paletta az elég széles. Nem lehet azt kimondani, hogy minden hozzánk bekerülő alkoholos állapotú fiatallal ezt meg, ezt meg ezt csináljuk… Mindig egyénileg, az adott állapottól függően döntik el, hogy mi legyen annak a betegnek a kezelési stratégiája. A fiataloknak, azaz óriási nagy előnyük megvan, hogy ők makkegészségesek.  Szóval amúgy az esetek jelentős részében nálunk sokkal ritkábbak a krónikus betegségek, egy fiatalnál sokkal kevesebb a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az anyagcserezavar, az elhízás stb. Emiatt a fiatalok ilyen értelemben sokkal többet bírnak.  Egy 15-16 éves gyerek akár berúghat úgy is, hogy géppel keljen lélegeztetni de 4-6 óra után levesszük a gépről, 2 óra múlva kivesszük belőle  a tubust , és újabb 2-3 óra múlva ez a gyerek teljesen jól lesz. 

TV: Igen, de mondjuk azért ezt elég szörnyű hallani. 

Dr. Zacher Gábor: Persze, de ellentétben mondjuk egy rendes alkoholistával, felnőttel, az elkezd megvonódni, alkohol megvonási tünet együttesei lesznek, annak már van millió egy más betegsége is, hiszen már tizenöt éve iszik. Magas vérnyomása van, alultáplált stb. Ebből a szempontból a gyerekeknek az egy óriási nagy előnye, hogy ők nem hoznak magukkal egy alapvető handicap-et a történetbe. 

TV: A drogosokkal ugyanez az eljárás?

Dr. Zacher Gábor: Mit ért az alatt, hogy drogos?

TV: Akik valamilyen szerel belőtték magukat.

Dr. Zacher Gábor: Az nem drogos. Mikor azt mondjuk, drogos mire gondolunk? Jujujuj… az egy ilyen nagyon csúnya, droghasználó, rendszeres használó. A hozzánk kerülő kábítószer használóknak az 50%-ka, az pontosan olyan csinos, fiatal kislány mint bármelyik tizenéves, aki elment egy buliba ott történt vele valami baleset és kórházba került. Az 50% az tényleg ebből a populációból kerül ki és nem az, aki minden nap használ.

TV: ... hanem aki egyszer kipróbálja…

Dr. Zacher Gábor:  … akár egyszer, vagy épp  ez neki a második. 

TV: Hogyan élik meg a gyerekek a toxikológián szerzett tapasztalatokat? 

Dr. Zacher Gábor: Valljuk, be őszintén ez azért nem az élet arany oldalai közé tartozik, mondjuk reggel úgy ébredni, hogy tegnap este elmentem buliba, szépen csinin felöltözve és reggel, amikor visszakapom a ruhámat, akkor egy ilyen bepisilt, bekakilt, lehányt történettel találkozom. Ez nem szokott általában büszkeségre okot adni az ember életében és nyomott is hagynak. Van is a facebookon egy demotiváló című fénykép, ami arról szól, hogy én állok rajta karba tett kézzel és ez áll alatta: ha a buli után őt látod először, akkor valami baj történt a buliban.