Csontritkulás
Igaz, hogy a csontritkulás az idősebb korosztályt, esetleg a nagymamádat érinti, de hogy neked lesz-e, az MOST dől el.

Biztosan te is tudod, hogy az idősebb korosztályban népbetegségnek számít a csontritkulás, vagy oszteopozozis. Az „oszteo” csonttal kapcsolatosat jelent, a porózist, porózusságot talán nem is kell lefordítanom.
Mindenkinek csökken idősebb korára a csonttömege, ráadásul sokkal tovább élünk, mint a régiek, de mégsem lesz mindenkinek csonttörése.
Hogy neked se legyen és hogy lehetőleg ne kelljen gyógyszereket szedned idősebb korodban, MOST kell cselekedned. Néz körül a nagyik, nagynénik, szomszédnénik körül, hányan sántkálnak, fájlalják a hátukat. MOST van az ideje annak, hogy tegyél ellene.

Nézzük, hogy van ez a csontritkulásnál!
Az időskori csonttörés kockázatát 25-50%-kal csökkenti a csúcs-csonttömeg 5%-os növekedése. Nem mindegy tehát, hogy az életkorral járó csontfogyás honnan indul. A fiatalkori csúcs-csonttömeg kialakulásában 70-80%-ban a genetikai tényezők játszanak szerepet, de 20-30%-át a környezeti tényezők jelentik, amiken tudunk változtatni. A genetikai tényezők úgy jelentkeznek, hogy a betegségben szenvedő anyák leánygyermekei és leányunokái között sokkal gyakoribb a csontritkulás.


Tudtad?

Azok a mozgás-fajták, amelyek terhelik a csontokat (a gravitáció ellenében hatnak) növelik a csonttömeget.
Ilyen például a futás, a tánc, a labdajátékok, a görkorcsolyázás, a különböző kondicionáló tornák. 

Az egyébként nagyon egészséges úszás nem alkalmas a csontritkulás megelőzésére. 

A fizikai aktivitás elsősorban serdülőkorban (csontnövekedés végéig), de maximum 20-25 éves korig, a csúcs-csonttömeg kialakulásáig fejti ki megfelelő táplálkozással együtt pozitív hatását.


Egy kis egészségtudomány 

A D-vitaminból többfélét ismerünk:
a D2-vitamin elsősorban növényekben, a D3-vitamin pedig állati eredetű élelmiszerekben (pl. belsőségek, tej-tejtermékek, tojás) található. A D3-vitamin a májban és a vesében alakul át a leghatékonyabb D-vitaminná, amely pozitívan hat a csonttömeg alakulására, segíti a bélben a kalcium felszívódását, továbbá serkenti a csontújraképződést. A szervezetbe kerülő D-vitamin mennyisége nagymértékben függ a napon töltött időtől (erről Az éltető napfény cikkben írok – kedvenc témám!).

A foszfor nagy feleslegben rontja a kalcium felszívódását. A táplálékban lévő kalcium-foszfor megfelelő aránya 1:1- 1:1,5. Az ettől eltérő arány - kis kalciumbevitel sok foszforral - rontja a kalcium-anyagcserét, a csont kalciumtartalékai felhasználódnak. Magas foszfortartalma van a húsoknak, belsőségeknek, sajtoknak, hüvelyeseknek, italok közül a kólaféléknek. A tej-tejtermékek jelentős foszfortartalma mellett azonban kalciumtartalmuk kiemelkedő és mennyiségében több, mint a foszfor. A közkedvelt kóla számottevő foszforforrás kalciumtartalom nélkül, ezért a csontritkulás rizikófaktorának nevezhetnénk. A foszfortartalom oka, hogy az üdítőitalok savanyú ízét legtöbbször foszforsavval állítják be.

Túlságosan nagy mennyiségű fehérjebevitel, vagyis önmagukban a húsok, növelik a kalcium ürítését a vizelettel, vagyis az ajánlott mennyiségű és minőségű fehérjebevitel túllépése nem segíti, hanem inkább rontja a szervezet kalciumtartalmát.

Legjelentősebb kalciumforrásaink a tej és tejtermékek. Húsok közül csak a halak kalciumtartalmát lehet kiemelni, mert a többiben nem jellemző. Bizonyos zöldségek és gyümölcsök is jó kalciumforrások (paraj, sóska, banán, mák, dió) azonban a növényekben előforduló egyes anyagok rontják a kalcium felszívódását, míg a tejben lévő tejcukor elősegíti.
Ha egynapi étrendünkben reggelire iszunk három dl tejet, ebédre busát fogyasztunk burgonyapürével, vacsorára pedig eszünk öt dkg Trappista sajtot, már biztosítottuk a napi 1000 mg kalciumbevitelt.
Egyre több adat szól amellett, hogy a bőséges zöldség- és gyümölcs-fogyasztás és az ezzel járó megfelelő K vitamin bevitel is szükséges a csontritkulás megfelelő megelőzéséhez.

A jelenlegi életmódod és táplálkozásod tehát döntő szerepet játszik abban, hogy lesz-e csontritkulásod.