Adott egy frissdiplomás leányzó, aki úgy gondolta, hogy itt az ideje kicsit kiélvezni utolsó nyarát, mielőtt úgy istenigazából becsatlakozik a munkavállalók (vagy munkanélküliek?...na ez legyen egy másik sztori) táborába.

No meg kellett 50%-os kedvezmény a jegyárat tekintve.  A Sziget szervezői gondolnak a magyar fiatalokra is, hiszen amúgy a teljes jegy árából, na meg a költőpénzből simán kijönne egy horvátországi nyaralás is. Aztán, van a leányzó öreg barátnője, aki szállást és társaságot biztosít a Pöttyös utcai panelrengetegben az elkövetkezendő öt napra, akivel majd együtt lehet bulizni, főzni, kávézni, nagyokat beszélgetni az átmulatott éjszakák után.
Szóval, holnap irány Budapest. Vonatjegy kiváltva, BKV bérlet egy másik barátnőtől jutányos áron megszerezve. Higiéniai felszerelés nagyjából elkészítve. Leggings, farmer, rövidnaci, szoknya, pulcsi, blézer. Megszámlálhatatlan felső. Egyetlen (vagy inkább egyik), a férfiak és családom számára érthetetlennek tűnő szokásom, hogy ha 1éjszakai távollétnél többre utazom, kábé háromszor annyi ruhát viszek, mint amennyit hordok. A lányok itt megvédhetnek, hiszen „legalább tudok válogatni!”Kék kis olcsó cipő is utolsó bevetésére készül, utána lehet újat venni.
Milyen érzések kavarodnak bennem? Egyrészt, bevallom, kicsit félek, hogy hogyan bírom azt a hatalmas nyüzsgést, no meg az ötnapos bulizást. Elszoktam tőle, na. Viszont eszembe jut az a minimum 15 világsztár - vagy nem világsztár, de én imádom - akiket láthatok, akiknek a zenéjére tombolhatok. A következő cikk úgy íródott, hogy minden délelőtt kávéval a kezemben, öreg barátnő laptopján szedtem össze a kinn töltött előző nap szubjektív élményeit.  Aki szintén kinn volt bármilyen koncerten is, írjon nekünk, szívesen várunk tőletek is beszámolókat!

Készüljetek kedves olvasók :-)