Hát persze, hogy a rózsa, a pünkösdi, meg a többi …. mert ez a rózsák hónapja, meg sok más virágé. A természet Pünkösdkor tobzódik, szórja kincseit: a színek, az illatok garmadáját- orgona,gyöngyvirág, jázmin, rózsa, bodza, fagyal…

Megyek az Elek utcán és minden kertnél megállok, gyönyörködöm egy kicsit, meg a buszból is, ha erdőt, mezőt, virágos kerteket látok. De legjobb sétálni valahol közöttük, belélegezni, beinni a szememmel, elraktározni belül, hogy máskor is elővehessem, ha jól esik, szükségem van rá…
Miért? Talán mert az ember ösztönösen érzi, hogy erőt kell merítenie, a szépből, a jóból, a gyönyörködtetőből, amit ingyen kapunk – nem kerül pénzbe, de észre kell venni.

A másik, ami eszembe jut ilyenkor, hogy a Pünkösd jelképe az egyházban a kettős láng, mely Isten lelkét jelképezi – alászállt a Földre azokra a tanítványokra, akiket elküldött, hogy hirdessék tanításait, erőt kapjanak küldetésük betöltésére. Erőt meríteni, lendületet, ihletet, hitet a továbblépéshez, az élethez – az ember örök igénye. Mindegy, hogy azért, mert vizsgaidőszak van, vagy évvége, tele iskolai számonkéréssel, vagy munka, vagy betegség, vagy egyszerűen csak tavaszi fáradtság, kimerültség.

Mindenkinek van küldetése, apróbb nagyobb feladatai - akár tud róla, akár nem -, amihez szükség van erőre, lendületre, kitartásra, megújulásra… akár lángnyelvekre,  akár pünkösdi rózsára…