„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.”
Fessem? Ne fessem? Locsoljak? Vagy ne?
Először azt gondoltam nem csinálok nagy gondot a Húsvétból. A szokásos programok, kaja és ennyi. Aztán eszembe jutott, hogy amikor kicsi voltam, milyen szép virágokat, díszeket láttam otthon és nagymamáméknál. Akkoriban még az üzletek az utcák nem jelezték, hogy egy különös időszak következik, egy ünnep tavasszal, ami élet- és reményteli, színes, pompás. Magamba szálltam és úgy döntöttem nincs jogom megfosztani környezetemet a szépségtől, az ünnepitől. Elő a vázával, ki a kertbe virágzó ágak, frissen rügyező gallyak, szépen festett tojások, pici nyuszik, pipik a cserepes virágba…….igen ez így van rendjén, az ünnepet meg kell élni, át kell élni és ünnepbe kell öltözni kívül belül.
Márai Sándor helyettem is elmondja, hogyan:
„Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felets el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.”
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre." Márai Sándor: Füves könyv
Nálatok milyen a Húsvét?
Ti hogyan ünnepeltek?
Nekem a böjtről első hallásra a koplalás, éhség, vallás, önfegyelem, csend, visszavonulás, máshogy élni, divat, léböjt, valamire jobban figyelni, természetes gyógymód, tisztító kúra…….jutnak eszembe.