Ugyan a legtöbbeteknek majd csak télen lesz, de azért hadd osszak meg egy-két tanácsot veletek, Lányok, amire nem árt, ha odafigyeltek! :)
Persze, a lányok nagy része odavan a naagy fehér ruháért, amit meg is értek, de ott sem mindegy, milyet vesz fel az ember lánya.
Tavaly láttam egy pár annyira borzalmas összeállítást. :(
Először is, ha mentek ruhát választani, célszerű nem egy esküvői szalonba betévedni rögtön, ott azért drágábbak a dolgok, még akkor is, ha szalagavatóruha címszó alatt olcsóbbért adják. Ma már vannak külön erre specializálódott szalonok.
Célszerű, ha olyan valaki is megy veled, akinek hallgatsz a szavára, és tuti megmondja, ha borzalmasan áll egy ruha. (Nekem szerencsém volt, a szalonos hölgy is ilyen volt, így álmaim ruhája nem lehetett az enyém, mert úgy néztem ki benne, mint egy zsiráf. Magas lányok, el kell, hogy keserítselek titeket, a hosszított tetejű ruha NEM a ti ruhátok.:D)
Az átlátszós ruhákkal kell vigyázni. Ha az nem simul tökéletesen, úgy áll, mintha a hájacska figyelne a redőkön kifele. Annyira nem szép látvány. :(
Ha már megvan a ruha, jöhetnek a kiegészítők. De csak ésszel. Nem kell a komplett ékszeres ládikódat magadra borítani. (Főleg ha a ruhád amúgy is teli van flitterrel/gyönggyel/strasszal. Ne értsétek félre, semmi bajom, ha van rajta ilyen, de amikor az amúgy is csillogós mellé felveszed az ékszerüzlet kirakatát, az brutális.)
Ami még fontos: cipő! A fehér tűsarkú elegáns, és szerintem marha jól néz ki, de nem biztos, hogy a fél éjszakát abban célszerű áttáncolni. :) Nekem a balerinában hamar megfájdul a lábam, mert túl lapos, de szerencsémre találtam egy olyan cipőt, aminek volt egy icuri-picuri kis sarka. Ilyeneket aluljárókban lévő boltokban érdemes nézni, én is ott fogtam ki, és nagyon jó árban. :)
Jaigen, és ha már láb, akkor harisnya! Azt is lehet kisebb drogériákban egész olcsón kapni, abból sem árt óvatosságból, a bőrszínűből (lehetőleg a legvékonyabból) beszerezni egynél többet. :)
Ha már a hercegnő jelmezünk megvan, akkor nézzük meg egy kicsit a szalagtűző, illetve az osztálytánc ruhát.
Gondolom, nem kell leírnom, hogy az utolsó év mennyire drága. Nem árt odafigyelni, hogy mire, és mennyit költötök.
Nálunk például nem szokás varratni a szalagtűző-ruhát. Fehér ing, egyen sál, fekete szoknya, fiúknak nadrág, és zakó. Az úgyis van minden középiskolás gyereknek.
Az esetek nagy részében utána nem is hordják a varratott ruhát (vagy, mert nem olyan, vagy, mert utálja), így legalább ötezer forintot sikerült kidobni a kukába. Gratulálok. Komolyan kezet szeretnék fogni azzal, aki kitalálta.
Másik, az osztálytánc ruha. Nálunk ez is elég egyszerűen lett megoldva, lányok magunknak varrtuk a szoknyát, három anyag-darabból, a többi meg volt a szekrényünkben.
Szerintem ehhez nem kell egyből méregdrága ruhát venni, vagy kölcsönözni. Ha veszitek, akkor továbbra is tartom a véleményem a varratott szalagtűző-ruhához. (Persze, nyilván ez van annál is, amit magunknak készítettünk, de azt át is lehet alakítani, ha olyan. Meg még mindig olcsóbb tud lenni.)
Nem árt néha a család/barátok ruhatárát felbolygatni, vannak ám ott értékes dolgok. :)
Amit nem árt, ha bedobtok a tatyóba még:
hajtű/hullámcsatt, hajlakk, alapozó, nedves törlőkendő, illattalan,foltotnemhagyó dezodor, fésű (nem kefe, fésű!), váltó fehérnemű, a már említett harisnya, sebtapasz, kis varrókészlet (olyan kis utazós), és biztosítótű. És sok-sok folyadék.
Valamint, amit nálunk négy évig írt az osztályfőnök az osztálykirándulásos lapokra: JÓKEDV! :)
Lányok, ha közeleg a szalagavatótok, és azt se tudjátok hol áll a fejetek, olvassátok el, én hol vesztettem el a fejemet
:-)
B. Réka, a miskolci elit-gimnazista és Tesco-pénztáros, J. Dávid, a külföldre vágyó waldorfos, Cz. Réka, a vidékre vágyó olaszfocirajongó. Sorozatunkban három nagyon különböző gimnázium három érettségizőjét kísérjük a felvételi eredmények kihirdetéséig.