Idén július elején ötödik alkalommal mehettünk le Terénybe, a Johannita táborba, hogy egy hosszú hétvégét a elsősegély tudásunk csiszolásának szentelhessük. Ha érdekel, hogy telt, olvass tovább!

Csütörtök délután mentünk le, az aznap eltelt a bepakolás/költözéssel, (illetve, egy kis röpizéssel. :-) ), zászló felvonás, illetve összeismerkedtünk a Mátészalkáról – Jármiból – Szamoskérről jött újoncainkkal.  Erre volt egy jópofa játék, WC papírral. Körbe adtak 3 gurigát, és mindenkinek annyit kellett letépnie róla, amennyire szüksége lenne egy egynapos túra során. Majd kiteríteni maga előtt a szalagot, és elmondani annyi infót magáról, ahány téglalapocska van előtte. Így megtudhattuk, hogy egy 15 éves lány rendőr szeretne lenni, illetve, van olyan, aki középen szereti nyomni a fogkrémet :-) .

A pénteki napon délelőtt már volt egy kis szituzás*, de csak kis csoportokban, egymáson.
A jó ebéd után pedig lementünk a strandra. Elég hideg volt, de a bátrabbak bemerészkedtek a vízbe. :-) A röpizéshez meg úgysem kell kánikula. ;)
ilyenen még sosem vettem részt, de fantasztikus. Mindenkinek ajánlom. :-)  Miután jól megtáncoltattak minket, szerintem senkinek nem okozott gondot, hogy lefeküdjön aludni. :-)

A szombati nap már kevésbé volt ilyen laza. Úgy készültünk-öltöztünk, hogy szituáció lesz (vagyis, mentős gatya, elsősegélyes póló), de aztán mondták, hogy ácsi, a szakmai vezetőnket tévútra vitte a GPRS, meg kell várni, addig elmegyünk kirándulni. A csapat egy részét elvitték, a másik része addig visszaöltözött.  Aztán néztük, hogy gyanús, csak az elsősegélynyújtók maradtak ott. Elkezdtük visszaszállingózni, átöltözni. Végül egy balesetet szenvedett kiránduló csoporton kellett segítenünk. (Ilyenkor egy szitu úgy néz ki, hogy minden sérült szép sebekkel festve, műhányás, ha kell, illetve tereprendezés.) Úgy gondolom, hogy tudásunkhoz megfelelően álltunk a dolgokhoz, és az utána lévő visszajelzésen is meg voltak velünk elégedve. (Bár, azért megkönnyeztem, amikor kimondták az ambubabánk halálát. :-) )

Illetve, amikor megkérdezték, hogy „na, milyen érzés volt?”, akkor volt rá egy benyögés, hogy nagyon meleg volt. Erre volt a válasz, hogy elsősegélynyújtót nem zavarhat se tűző nap, se szakadó eső. Én nem tudom, hogy csinálták, de a következő szitunál elkezdett esni az eső. :D, valamint a délutánit el is mosta. :D De így legalább volt időnk KONTAKTozni**.

Cserébe, hogy délután pihikélhettünk, éjszaka volt szitu. Így visszanézve nem volt vészes, és azt mondták jól kezeltük a helyzetet, azért ott akkor hajnali fél háromkor nem esett annyira jól, amikor ránk törték az ajtót, hogy „Segítség, segítség!” :D

Másnap egy csöppet nyomott fejjel mentünk reggelizni, majd indultunk a templomba. Már a templom ajtajában voltunk, a csoport hátulját vártuk, amikor hallottuk, újra, hogy „Segítség, segítség!”. Hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy ez most komoly volt, vagy csak szórakozik valaki.  De komolyan szitu volt. Gázrobbanás, 4 sérült(re kb. 20 ellátó), és legalább 10 sápítozó. Két srác gyorsan visszafutott a táborba az elsősegélytáskákért, addig a többiek nekiálltak mentőt hívni, illetve elkezdeni a segélynyújtást. A többiek, akiknek épp nem volt dolga sérült mellett, a sápítozókat próbálták távolabb vinni, nyugtatgatni (hogy nem, nem az Alkaida támadása volt. :D ).

Természetesen ez után a szitu után is volt visszajelzés. Meg lettünk dicsérve, mert ahhoz képest, hogy mennyire váratlan volt (szóval, bejött a szervezőknek, tényleg nem számítottunk rá. :D ), szépen helytálltunk. :-)
A nap további része, nyugisan telt. Ebéd, játék… délután átmentünk az egyik faluba Istentiszteletre.

Miután visszatértünk, következett a „finálé”, az újoncok eskütétele. Utána meg a szokásos csoportkép, illetve egyéb pózerkedések.:D Elbúcsúztunk a hazamenőktől, majd egy jó kis vacsi után tábortűz köré gyűltünk.

Ha esetleg felkeltette a dolog az érdeklődésedet, érdekel hogy mi mindent is csinálunk, nézz körül nyugodtan a Johannita Segítő Szolgálat honlapján: http://johannitak.hu/segito-szolgalat


* szitu: Nálunk egy ilyen szimulációs gyakorlat úgy néz ki, hogy van sok emberke, akik nem elsősegélynyújtók, vagy szakellátók, és őket különféle - a szervezők által kreált - baleseti helyszínekre viszik, ahol szépen be is maszkírozzák őket sérültnek, majdan az elsősegélynyújtóknak el kell őket látni a tudásuknak megfelelően. 
* * KONTAKT: jópofa szójáték.