Mi zajlik, mikor még nem tanítás?

Angliában nem divat a gólyatábor, van viszont gólyahét (freshers' week), erre megyek én most. A nemzetközi gólyahét már hétfő óta tart, de nem tartogatott túl sok különleges programot, úgyhogy én azt nagyrészt kihagytam. Szombattól csütörtökig viszont lesz sok mindenféle ismerkedés, legtöbbször college szinten, vagy legalábbis onnan kiindulva. A Newnhamben arra törekszenek, hogy minden egyes alkoholos programra jusson egy nem alkoholos, aminek kifejezetten örültem. Nyilván nem zárkózom el én sem a szórakozástól, vagy akár a különféle partiktól, de szerintem az ismerkedésnek nem ez a legjobb módja. Üvöltő zene és villódzó stroboszkóp mellett kontrollvesztetten szerintem nem praktikus először találkozni és "megismerkedni" valakivel. Elfogadom, ha valaki ezt szereti; én nem, én örülök, ha nem kell, hogy az legyen a első élményem valakiről (akiről utóbb kiderülhet, hogy teljesen normális), hogy amúgy nincs rajta ruha, ellenben a tizedik vodkáját issza, és biztos, hogy meg sem érti a nevemet, nem hogy még megjegyezze. Majd megyünk bulikázni (!), ha már ismerjük egymást. Szóval az a tervem, hogy a freshers' week minden (najó, legtöbb) estéjén az alternatív programot fogom választani a szórakozóhelyek felfedezése helyett, pláne, hogy ezek az alternatív programok elég jónak tűnnek így elsőre. Például a pub quiz szerintem egy remek dolog, meg majd nagyon angolnak érezhetem magam tőle, a kincsvadászat, vagy portya, vagy ki minek hívja a scavenger huntot pedig valószínűleg akkor is vicces, ha alapvetően elmúltunk 12 évesek.

A mindenféle jóságról, amit elterveztek nekünk az alább linken tájékozódhat a nagyérdemű (lehet stalkolni pontosan mikor hol leszek a következő napokban!). Lesz itt minden, csónakázás, tortadekorálás, hivatalos beiratkozás (talárban!), beiratkozási vacsora (talárban! a hallban!), ami előtt meghívnak minket borozgatni a sok okos professzorral, beiratkozási csoportkép (talárban!), ésatöbbi, ésatöbbi. Találkozom majd a DoSszal is, hogy megbeszélgessük a következő 8 hét tanulmányi részét. Erről ma írt, úgyhogy megtudhattam egyrészt azt, hogy hiába nem angol, ő is bőséggel használja az angol udvariassági formulákat ("kérlek jelezzétek, hogy megfelel-e az időpont" "nem, kedves DoS, nem felel meg, én nyaralni jöttem, inkább aludnék még délután kettőkor"), másrészt pedig, hogy összesen 5 alapszakos nyelvész van velem együtt jelenleg a college-ban, ebből egyébként 3 külföldi. Lesz találkozó a tuturommal, a college családommal, mindenkivel, aki számít, de végül is azért van a blog, hogy ezekről majd meséljek, ha megtörténtek, és nem azért, hogy előre megjósoljam mi lesz.

Nagyon rossz minőségű fotó (ezen a ponton távoznak azok, akik azt hitték ez egy jó minőségű fotókkal teli utazós blog lesz) azokról a dolgokról, amiket a szobám dekorálására viszek. Ha valamikor is sikerült nagyon meghatódnom az egész elutazás dologtól, akkor az ezek összeszedésekor volt. Először az volt a tervem, hogy előhívatok fotókat, és azokat viszem, de aztán megkaptam, hogy "miért, te otthon kirakod a fejünket a szobád falára? nem? akkor Cambridge-ben miért tennéd?". Rájöttem viszont, hogy talán nem véletlenül küldözgetjük évek óta szorgosan a képeslapokat, úgyhogy ha messze nem is az összeset, azért párat elviszek. Aztán majd még lehet, hogy lesznek fotók is.

Ezt a bejegyzést alapvetően azzal a szándékkal (is) írtam, hogy ha valaki valaha tényleg azért akad a blogomra, mert Angliába költözik épp, annak számára legyen némi hasznosítható információ. Mert szerintem a buszjegyek és a sim kártyák beszerzésének, illetve a csomagok szállításának optimális módja csak addig nem tűnik nagyon fontosnak és izgalmasnak, amíg nincs szükséged rá.

Ui.: A cím amúgy idézet anyukámtól, aki azt hiszi, hogy csak azért, mert bizonyos tevékenységeket (varrás? mosás? mosogatás?) nem gyakorlok kellően sűrűn itthon, rögtön nem is vagyok képes rájuk. Pedig dehogynem.

Ha olvasnád Eszter blogját:
http://englandisnoteurope.blogspot.hu/