A szó egy új férfi életformát takar azokra az egyébként heteroszexuális férfiakra, akik meglehetősen sokat foglalkoznak és törődnek a külsejükkel, követik a trendeket, kozmetikumokat használnak, igazi fogyasztók. Tudjátok, azok a srácok, akik festik a hajukat és szőrtelenítik a lábukat.

A “metroszexualitás” kifejezés előtagja a “nagyváros” jelentésű metropoliszra utal. A metroszexuálisok azok a jellemzően fiatal, gazdag, városban élő heteroszexuális férfiak, akik idejük jelentős részében a nőkre jellemző tevékenységeket végeznek, és fokozottan törődnek külsejükkel. Tehát fodrászhoz, kozmetikushoz, szoláriumba járnak, manikűröztetnek, festetik a hajukat és szőrtelenítenek, arcpakolást használnak, odafigyelnek a súlyukra, gondot fordítanak az öltözködésre, szeretnek vásárolni, és mindig divatos ruhákban járnak.

Maga a kifejezés másfél évtizede létezik, Mark Simpson brit újságíró használta először egy 1994-es, az Independent-nek írt cikkében.

A jelenség kialakulása az egyedüllét, mint életstílus, azaz a “szingliség” számlájára írható.

A páros lét korában a fogyasztás világa még a nőké volt, ők jártak bevásárolni, és a szépítkezés is jellemzően rájuk korlátozódott. A férfi-női szerepek közti különbségek elmosásáért folyó küzdelem eredményeként a két nem nemcsak egyenjogúvá, hanem egyedülállóvá is vált; hiszen mára olyannyira egyformák, hogy nincs is szükségük egymásra. Férfi híján a nő felszereli a függönyt, a férfi pedig megveszi magának a ruháit, és párja helyett szőrtelenít. A metroszexuális férfiak nagy része fiatal, húszas-harmincas éveiben járó városlakó, szakmájában sikeres, gazdag értelmiségi.
Hazánkban megközelítőleg a 14-69 év közötti férfi lakosság 1,4 százalékára illik a “metroszexuális” meghatározás. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ez az életstílus jóval elterjedtebb, olyannyira, hogy az USA-ban a 2003-as évet a metroszexuálisok évének nyilvánították.
A metroszexuális minden bizonnyal az évtized legígéretesebb fogyasztója, úgynevezett árucikkfetisiszta. Az ékszereitől kezdve az alsónadrágjáig mindent márka fémjelez. Képes órákat tölteni a tükör előtt, szinte betegesen sokat foglalkozik a külsejével. Célja a tökéletesség!

Legismertebb megtestesítőjük talán David Beckham, aki maximálisan tudatában van annak, hogy különbözik társaitól, s ezt büszkén is képviseli. A magával szembeni igényesség az öltözködés szeretetével párosulva az „új őrület tökéletes példányává teszi”. A metroszexualitás életforma. Nem lehet szimplán a külső megjelenésre szorítkozni. A metroszexuális azon túl, hogy valójában hetero, magas esztétikai érzékkel megáldott nagyvárosi trendvadász, tele van pénzzel és azt szívesen is költi magára, olyan férfi, aki magáévá akarja tenni feminin oldalát. Nem szégyelli kimutatni érzelmeit – olykor akár még sírni is képes – és jól érzi magát női barátai körében.
Hogy ez hová vezet?
Én nem szeretek belegondolni.