A kultúra oldaláról a szexualitás tele van ellentmondással. A szexuális értékek, tradíciók és normák sokszor még ugyanabban a kultúrában is ellentmondásosak.

Sok kultúrában a nőknek a házasságkötésig meg kell őrizniük szüzességüket, így szexuális értelemben teljesen tapasztalatlanok, mikor férjhez mennek. Nyilvánvalóan a férjnek kell őket mindenre megtanítani, így kissé ironikus, hogy a leendő férjnek tapasztaltnak, szexuálisan kiműveltnek, „profinak” kell lennie. Ugyanezen kultúrák általában erősen elítélik a homoszexualitást. Vagyis rejtély, hogy a leendő férj hogyan oldja meg a tapasztalatszerzést.

A nemek iránti elvárások különbözősége a férfiközpontú világszemléletből adódik. 
Ez a szemlélet a nőket szexuális tárgynak kezeli, amely magában rejti a szexuális kihasználás veszélyét. Sajnos igaz, hogy a nők harmada, fele 18 éves koráig szexuális bántalmazást szenved el. A nemek eltérő megítélése részben magyarázatot ad a férfiak és nők szexualitásával kapcsolatos eltéréseknek.
A nőknek valószínűleg még mindig tradicionálisan kisebbek az elvárásaik a szex minőségét illetően. Ebből adódhat az a furcsa megfigyelés, hogy ha a nők a részletekbe menő kérdésekben rosszabbnak minősítik is az együttléteket, mégis általánosságban elégedettebbek vele, mint a férfiak. Például kevésbé tartják fontosnak a szexet, és ritkábban élvezik az együttlétet, az előjátékkal kevésbé elégedettek, mégis megfelelőnek ítélik meg szexuális életüket. Az önkielégítést a nők kisebb arányban vállalják fel, pedig valószínűleg ebben nem kevésbé aktívak, mint a férfiak. A nők valószínűleg szégyenlősebbek, ha a szexuális életükről kell beszélniük. A férfiak hajlamosabbak e téren a „hencegésre”. A nőknek csak a fele, férfiak kétharmada él át rendszeresen orgazmust szeretkezéskor.

A férfi és a női szerepek kulturális megítélése befolyásolja a szexuális életet.
A modern nyugati világban a két szerep sokszor összemosódik, amelynek sokkal inkább negatív hatása van a szexre. A nők elfelejtettek flörtölni, inkább parancsolni szeretnének, „legyőzni a férfit”. Pedig ez a megközelítés nem segíti abban, hogy erős, őket megvédő társra találjanak. A férfiak többsége a kedves, bájos és bújós nőket tartja vonzónak.

A férfiakra és a nőkre vonatkozó elvárások sok esetben ellentétesek. A férfiaktól szinte elvárják, hogy több barátnőjük legyen, a nő viszont legyen hűséges. Az a „menő pasi”, aki több lányt is bolondít. (Így lehet, hogy sehol nem tudja hozni a minimális szintet sem.) Ez az elvárás a mexikói kultúrákban a legjellemzőbb. Szóval, érdemes vigyázni az udvarlás idején oly vonzó macsó pasival, mert férjként esetleg képtelen lesz a hűséges és intim kapcsolatra.
A nőnek általában tradicionálisan egy gazdag, „felsőbb osztályba tartozó”, idősebb férfihoz kell férjhez mennie. Vannak kultúrák, ahol a nőnek kevés választása van, nem dönthet érzelmi alapon.
Másrészről a kulturális differencia egzotikus, az átlagtól eltérő partner, kezdetben szexuálisan fokozottan vonzó. Később azonban a különbségek számos probléma forrását jelentik.