Nem tudom gondolkoztatok-e már azon, hogy miért van nálunk elöl a VEZETÉKnév és utána a keresztnév. Pontosabban, hogy miért nincs így mindenhol. Hiszen ez a logikus! Legalábbis magyarul gondolkozva.

Ha megnéztek egy névsort (pl. irodalom-jegyzéket) angolul, akkor látjátok, hogy nekik is evidens, hogy a vezetéknév alapján lehet valakit vagy valamit megtalálni, hiszen a vezetéknév, vagy családnév ami jellemző. Olvastam olyat nyelvészektől, hogy a sok azonos keresztnevű ember között a jelzőnek tekinthető családnévvel” tettek különbséget (kovács, nagy stb) és ezért logikus, hogy ez legyen elöl.

A távolkeleti népeknél (japán, vietnámi, koreai) is ugyanez a sorrend.

Lehetséges, hogy valami gondolkozásbeli különbség magyarázza ezt a nyelvi eltérést? Hiszen a gondolkozás módja tükröződik a nyelvben és vissza is hat a nyelv a gondolkozásra. Ezért nem mindegy hogyan beszéltek! (És itt nem a csúnya szavakra gondolok – az beleférhet időnként.)„Az angol így mutatkozik be: „– John Smith“. Tehát a fontossági sorrendben első helyen az ÉN áll, s aztán következik csak a tágabb környezet, a család. A magyar viszont így mondja: „– Kovács János“. Vagyis előbb a hovatartozását, a családját említi, s csak aztán nevezi meg saját magát.
Az angol ezt írja: 16. november, 2010. Első helyen tehát a MA áll, aztán a tágabb időlépték, a hónap, s csak legvégül jön a legtágabb időmeghatározás: 2010. (Mennyi gondot okoz ez nekik!)
A magyar viszont pontosan fordítva gondolkodik: 2010. november 16. Már értjük, miért: a teljességből a részletekre haladás miatt előbb a legszélesebb körű időt adjuk meg, az évet (még régebben előbb a csillagképet, melyben kel az idő tájt a nap), aztán lépésről lépésre szűkítve a kört: a hónapot, majd a napot, órát, percet.
Továbbá a gyakorlatias szempontú, bal agyfélteke által irányított ember természetes módon azt keresi, hogy mi az a világban, ami megfogható, tulajdonná tehető. Figyeljük meg: egy angol mondat szükségszerűen tükrözi ezt a szemléletmódot, hiszen ezek a fogalmak alkotják gondolkodásuk gerincét: ÉN, ITT, MOST, MEGFOGOM. Az én a legfőbb, s a birtoklás. Jellegzetes bal agyféltekés gondolkodás. Például az angol, vagy a német nyelv összeomlana, ha hirtelen eltűnne belőlük a birtoklás kifejezője, a have, illetve a haben. Mi értetlenül sodródunk ebben a számunkra teljesen idegen, fordított, szervetlen gondolkodású világban.Tehát a magyar mindig a teljességből indul ki, mondhatni, a magasból figyel mindent átlátva, mint a sas, s onnan ereszkedik le az épp kívánt részletre. Minden egyes magyar szó is ilyen felépítésű, ez a gyökrendszer lényege. Vagyis mindent csak az EGÉSZ részeként értelmez, nyelve erre vezeti rá. Ez teszi lehetővé, hogy távoli dolgok között is könnyen felismerje, felfedezze az összefüggéseket, mely egyébként is a jobb agyféltekének a feladata. Ennek egyik gyakorlati gyümölcse az egyéni leleményesség.”
Varga Csaba: A magyar ész című írása felhasználásával

Forrás:
http://www.varga.hu

Többek szerint a magyar gondolkozásmód, ami miatt olyan sok magyar (magyar származású) Nobel-díjas van. Elmondásuk szerint a magyar nyelven való tanulás sokat számított ebben.
Úgyhogy: hajrá! Tanuljatok!