Milyen a 16-29 éves fiatalok önképe egy friss kutatás szerint?

„Arra kértük a fiatalokat, hogy három szóval jellemezzék saját generációjukat. Annak ellenére, hogy ún. nyitott kérdésről beszélünk, az 1000-ből 800 fiatal legalább egy szóval jellemezte a generációját, ami azt jelzi, hogy a téma foglalkoztatja a vizsgált társadalmi csoportot. A három szó közül az elsőt, azaz a legjellemzőbbet, ún. szófelhő segítségével mutatjuk be (4. ábra). A szófelhőben minél nagyobb egy szó mérete, annál többen választják azt (a legnagyobb méretben ábrázolt szó egyben a leggyakoribb is).

A kapott eredmények szerint – egészen meglepő módon – miképp nincs egy érvényes generációs felosztás, úgy nincs egységes leírás a saját generációjukat illetően. Mindamellett a magyar fiatalok önképe nem kifejezetten pozitív, a pozitív kontextusú szavak aránya a negatívak mintegy a felét teszik ki. Legtöbben a „fiatal” szó mellett (43 említés) a lusta szót használták saját magukra (32 említés), de a több mint 917 használt szó között ezek azért erős kisebbséget képviselnek csupán. A kifejezetten negatív jelzők, szavak egyébként az összes szó mintegy 10–12 százalékát teszik ki (a butától, az életképtelenen keresztül a lustáig). Érdekes tanulság, hogy 24–25 éves kortól kezdődően megjelennek „Az ezek a mai fiatalok!” típusú negatív sztereotípiák és elhatárolódások a fiatalabbaktól.

A saját generációval kapcsolatos kifejezések másik jellegzetessége, hogy azok valamilyen módon a technológiához, az internethez, a technikai eszközökhöz, vagy éppen a közösségi médiához, és az attól való függőséghez kötődnek. Ezek a kifejezések az összes szó mintegy 7–8 százalékát teszik ki.

Ha nagyon lecsupaszítjuk az első szavakból levonható következtetéseket, akkor egy olyan fiatal nemzedék képe bontakozik ki, amely erősen szegmentált, a technológiától függ, önképe nem kifejezetten pozitív, és jól láthatóan nem lázadó típusú.”

A teljes jelentést elolvashatod itt:

https://politikatudomany.tk.hu/blog/2023/07/poszt-covid-ifjusagi-tukor-3