1920. június 4. Nemzeti gyásznap

Tudtad?
Nem csak a szomszédos országok, hanem Lengyelország és Olaszország is részesült Magyarországi területekből. Romániához többet csatoltak, mint a mostani csonka-Magyarország területe.

- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)

Tudtad?
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:

Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

Tudtad?
További veszteségeink:
Az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
A szénbányák 80 %-a,
Az erdők 90 %-a,
A vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
Felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
Az összes tengeri és folyami hajók.

Tudtad?
Az kormány, az ország olyan igazságtalannak és elfogadhatatlannak tartotta a diktátumot, hogy senki nem akarta vállalni, hogy az aláírója legyen. Végül egyes források szerint sorshúzással döntötték el, hogy a kormány tagjai közül ki írja alá.
Két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.

Benárd Ágost

1880-ban született Budapesten. Orvos volt.
1919-ben a Népjóléti Minisztérium államtitkárává nevezték ki, és ezután lett 1920 márciusában Simonyi-Semadam kormányának minisztere.
Benárd "megbízatása" akkor dőlt el, amikor a franciák felismerték azt, amit Horthy ügyes látszatnak tartott, és aláíróként egy "igazi" minisztert követeltek. Így került Benárd Ágost népjóléti miniszter a delegáció élére.
A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot.

Drasche-Lázár Alfréd

1875-ben született Dorogon flamand bevándorlók gyermekeként. Családja eredetileg vászonkereskedő volt, de a Monarchiában már a szénbányászat újrateremtőiként jelentek meg. Drasche-Lázár Alfréd Bécsben tanult, eredetileg katonának készült. Egy baleset okán erre alkalmatlanná vált, ezután jogi tanulmányokba kezdett. Először a miniszterelnökségen helyezkedett el, majd — nem utolsósorban kiváló nyelvérzékének köszönhetően — rövidesen külügyi pályára állt.
1919 szeptemberében már a külügyminisztériumban dolgozott. Amikor 1920 tavaszán eldőlt, hogy a trianoni békeszerződést alá kell írni, az egyik legkézenfekvőbb választás a fegyelmezett és nyelveket beszélő, jelentős diplomáciai tapasztalattal rendelkező államtitkár volt.
Erre a kényszerű misszióra rendkívüli és meghatalmazott miniszterré nevezték ki.
Részlet Benárd Ágoston visszaemlékezéséből az Új Nemzedék 1930. június 4-i számában.
- Merci beaucoup, Monsieur! - válaszoltam, amint udvariasan visszautasítottam a nekem átnyújtott dísztollat is, és állva, szinte oda se nézve, félvállról, a szálló asztalán talált és magammal hozott rozsdás, puhafa szárú tollal írtam alá a békeszerződést, majd családi pecsétes gyűrűmmel megpecsételtem. Azután otthagytam a tollat az asztalon. Majd meghatalmazott-társam, Drasche-Lázár Alfréd írta alá. (Praznovszky Iván, a későbbi párizsi követ, aki a magyar békedelegáció főtitkára volt, még a szállóban felajánlott egy elég díszes tollat, amit erre a célra Budapestről küldtek. Érdekes, hogy a Hadtörténelmi Múzeumban őrzik ezt a tollat, amivel állítólag aláírtuk a békeszerződést, de felvilágosítottam a múzeum vezetőjét, hogy nem ezt használtam!)

Egész magatartásommal dokumentálni akartam, hogy a reánk kényszerített aláírásnak a magam részéről egyéb fontosságot nem tulajdonítok, azt nem ünnepélyes aktusnak, hanem reám nézve személy szerint és elsősorban nemzetemre nézve reánk kényszerített és így minket nem kötelező, megalázó aktusnak tekintem.

A nemzetközi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatomban rögtön az aláírás után kijelentettem, lehetetlennek tartom, hogy egyetlenegy magyar ember is magára nézve ezt az aláírást kötelezőnek tekintse. Erre felszisszentek, és azt mondták, hogy már értjük, miért írta alá Excellenciád olyan nonchalance-szal a békeszerződést." 

források:

http://orulunkvincent.blog.hu/2012/06/04/a_trianoni_diktatum_alairoi
http://nagyszenas.jobbik.hu/content/patthelyzet-senki-nem-akart-aláírni