Amíg nem alakult ki nemzetközi divat, nem volt szükség divatlapra sem. Az európai divat Franciaországban született meg, s kezdetben nem képes újságok, hanem divatbábok terjesztették. 

Rose Bertin ötlete volt ez, mely szertevitte a francia divat újdonságait egész Európába . A hölgyek Párizsból várták a tetőtől talpig felöltöztetett babákat, a "nagy Pandorát", társasági toalettben, s a "kis Pandorát", házi ruhában.

Az első divatlap a Mercure galant volt, 1672-től értesítette olvasóközönségét a versailles-i udvar ünnepélyeiről, s részletesen leírta a divatos öltözeteket. Egy hibája volt csak, az azonban éppen elég nagy: nem közölt képeket. 1779-ben jelent meg Párizsban az első olyan kiadvány Galerié des Modes néven, amely rendszeresen közölt művészi divatmetszeteket. A sikeres vállalkozás hamarosan Angliában és Németországban is utánzókra talált. A Weimarban kiadott Journal des Luxus und der Moden a divatképek mellett szépirodalmi és ismeretterjesztő cikkeket, színházi beszámolókat is közölt. A szabásminták azonban még ebből a lapból is hiányoztak.

Az első magyar divatszaklap, amelyik elsősorban ruhaügyekkel foglalkozott, a Pesti Hölgy Divatlap volt. Szerkesztője férfi volt, Király János honvéd százados. 1848-ban Perczel Mór hadseregében küzdött a szabadságért. 1849-után bujdosnia kellett, majd nyelvtanítással és divatújság szerkesztésével foglalkozott. A Pesti Hölgy Divatlap már "szaklap", ad ugyan színes ruharajzokat, de nem szakít teljesen az irodalommal.

De mi is a divat varázsa? Miért érzünk késztetést magunkban arra, hogy beszerezzünk mindent, ami éppen trendi, ami jól áll(na), annak ellenére,hogy ruhásszekrényünk tele van teljes mértékben hordható ruhadarabokkal?

Egyik lehetséges válasz nyilván a tetszeni akarás.
Mit találnak vonzónak a férfiak, mit a nők? Míg a nők delejesen vonzódnak a társadalmilag elismert, hatalommal bíró alfa-hímek iránt, addig a férfiaknak a külcsín a legfontosabb. Egy férfi lehet akár olyan ronda is, ha sikeres, jó fellépésű, tekintélyt parancsoló, akkor vonzódnak hozzá a nők.Ellenben egy nőnek átok lehet a csúnyasága, muszáj fenntartania egy bizonyos színvonalat: hamar berágja magát a személyiségébe a megfelelni vágyás. Hogy mivel lehet tetszeni, melyik testrészt kell hangsúlyozni, mit tűnik szexinek, vonzónak, az divat (kor) kérdése.

Másrészt, aki nem trendi, az manapság lúzer. Aki nem menő cuccban jár, annak nem telik rá (vagy inkább a családjának, vagy a pasijának nem telik), tehát … lúzer. És miért szép vagy jó a divatos? Mert ezt mondják. „Mindenkin” ez van (legalábbis aki számít), tehát ez a jó. Sokan azért viselnek divatos cuccokat, mert így akarnak megfelelni egy adott társadalmi csoportnak. Ha valaki nem tudja teljesíteni a divattal kapcsolatos követelményeket, akkor társaik képesek kivetni maguk közül. Ismerős?

A vásárlást élvezőknek élmény, a divatot követni. Ők a fogyasztói társadalom igazi alapjai, a divatipar, a globalizáció élvezői. Ma már lehetnek férfiak is! Vásárolok, tehát létezem – mondhatnák. Na nem mondom, hogy a vásárlás, mint megoldás nem szerepelt már szinte mindannyiunk gondűző programjai között egyszer-kétszer. Na de úgy általában élvezni, azt nem tudja mindenki. (Karácsony előtt ez különösen jól jöhet.)

Művészet, a szépség kifejezése is lehet(ne) a divat, de ez az oldala meglehetősen háttérbe szorult. Nagyon kevés az egyéni és egyben stílusos, szép nő vagy férfi.

Fontos szempont az öltözködés megválasztásánál, hogy valamit ki akarunk fejezni, sokszor csak a valahová tartozást jelezni. Sajnos ez a funkciója nagyon megcsappant. Elég csak a sok egyformán divatos fiatalra, vagy a különböző boltokban egyidőben kapható, gyakorlatilag csak címkében eltérő darabokra nézni. Eredetileg a viselet funkciója ez volt: jelezni az adott személlyel kapcsolatos fontos információkat. Hogy hová valósi, hajadon-e, van-e gyermeke stb. Szinte minden korábbi időszakban jelezte a társadalmi státuszt, vagy esetleg az értékrendet. (hippik) „A 80-as években maga a divat jött újra divatba, sőt sohasem volt ennyire divatban. … Az új kor ifjai alapvető értéknek tartják a megjelenést. Ennek az évtizednek már nem a buta bakfis, nem is a combját mutogató csitri, hanem a megbízható üzletember és üzletasszony a szereplője, tehát a munkavállaló, örök és elnyűhetetlen, most mégis megújuló, s most igazán munkaruhává váló öltönyében, illetve kosztümjében.
Az utca embere ma jobb minőségben, de kevesebb fantáziával öltözködik, mint bármikor. Minden a kényelem javára billen, és a sportolásban, testápolásban, fogyókúrában megdicsőült testet szolgálja. ”

de mit mondanak a divat-diktátorok?
„A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól” – nyilatkozta a divat egyik nagyágyúja, a haját copfba fogó, télen-nyáron napszemüveget viselő Karl Lagerfeld.

“A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában.” – Chanel

És egy idézet Hatvany Lilitől:

„Azt hiszem, eleinte, mikor még fiatalok és naivak vagyunk, a férfiaknak öltözködünk. Sokáig tart, míg rájövünk, hogy a legtöbb férfi észre se veszi, hogy mi van rajtunk. Amikor azt mondják: „De szép ebben a ruhában”, vagy „ezt a kalapját nem szeretem”, fogalmuk sincsen a ruha vagy kalap formájáról, szabásáról, színéről, ők csak az összbenyomást látják.

Nem, — a férfiaknak igazán fogalmuk sincs a divatról, ők csak azt tudják megmondani, hogy tetszik e vagy sem. Ha magyarázni kezdik a miértet csak szánalmasan dadognak. Ruhához értő férfi: szabó, színpadi rendező vagy pedig olyan magánzó, akinek igazán nem érdemes tetszeni.
Tehát mire rájövünk, hogy a férfiaknak nem érdemes, elkezdünk öltözködni a nőknek.A férfiaknak azért öltözködtünk, mert tetszeni akartunk, azaz örömöt akartunk okozni. A nőknek azért öltözködünk, mert fájdalmat akarunk okozni.”

Felhasznált források:
http://mek.oszk.hu/00000/00057/html/03.htm
http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/29/29_tarstud_demeter.htm
http://www.modell-leszek.hu/a-divat-tortenete/
http://divattortenet.hu/bongeszde/olvasoterem.php?m=olvas.menu&p=pesti/pesti1