A szüleimnek nem elég jó a négyes...
2023. nov. 17., Várnai Dóra

Miért csinálják ezt velem? Mit tehetek?

Egy bizonyos szintig jó dolog, ha a szülők követelnek: van annak motiváló hatása, ha a szüleid rákérdeznek a házi feladatra, ellenőrzik a jegyeidet és érdeklődnek az iskolai dolgaid iránt. Néha egyszerűen csak arról van szó, hogy azért szigorúak és követelők, mert látják benned a lehetőségeket, a tehetséget, az eredményeket, akkor is, ha ez pillanatnyilag neked egyáltalán nem érdekes. Vannak szülők, akik csak nyomasztanak és vannak, akik mindemellett sokat segítenek is a tanulásban. Ennek a követelő szülőnek az ellentéte az, aki egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy megfelelő irányba terelje a gyermekeit.

Miért csinálják ezt a szülők?

Minden szülő jót akar, bár a szülők fogalma a boldog és sikeres életről nem feltétlen esik egybe a gyerekek elképzeléseivel.

A szülők általában a következő okok miatt gyakorolnak nyomást:

  • a fiatalnak nem megy egy tárgy vagy terület, ami a szülőnek nagyon egyszerű volt,
  • a gyerek a szülőtől nagyon távol álló pályát választ (ügyvéd szülők gyereke óvónő akar lenni),
  • a fiatalnak olyan barátai vannak, akik a szülők szerint rossz hatással vannak rá,
  • nagyon sok szülő azzal indokolja, hogy a tanulás terén nyomasztja gyermekét, hogy rá nem figyeltek oda, nem segítették a tanulási karrierjét és ezért felnőttkorában nem tudta kihozni magából a maximumot.

Ilyen helyzetekben a szülők úgy érzik, hogy az ő döntéseik könnyebbé, sikeresebbé teszik majd gyermekük életét és ezzel más szülők csodálatát is kivívják. Olyan esetről is hallottunk többször, hogy a tanárok szerettek volna kevesebbet házit adni vagy nem akartak jeggyel osztályozni, de a szülők ezt nem hagyták annyiban és követelték a szigorúbb számonkérést.

Mi történik, ha a szülők túl szigorúak és túl sokat követelnek?

A szülők elvárásai több területen is jelentkezhetnek:

  • tanulás: „Azt szeretném, ha idén is kitűnő lennél!”
  • sportteljesítmény: „Gondolom, te is indulni szeretnél a területi bajnokságon!”
  • szabadidő vagy hobbi: „Mindenképpen kell zenét tanulni, az sokat ad hozzá az ember látásmódjához!”
  • a baráti kapcsolatok területén: „Nem akarom, hogy Anettel barátkozz, mert ő azért nem olyan okos kislány, mint te!”

Alapvetően a szülői nyomásnak két formája van: a direkt nyomás és az indirekt nyomás. A direkt nyomás azt jelenti, ha a szülő nyíltan kifejezi hatalmát: kiabál, kényszerít, panaszkodik. Az indirekt nyomás inkább lelkiismeret-furdalást igyekszik ébreszteni a gyermekben.

A szülők túlzott nyomásáért a fiatalok nagy árat fizethetnek és a szülő-gyermek kapcsolat is sok szempontból megsérül.  A túlzott mértékű szülői nyomás a gyermekekben rossz hangulatot, depressziót, önértékelési zavart, bizonytalanságot, félelmet kelthet, testi tünetekhez, betegségekhez vezethet. Akitől állandóan követelnek, elveszti a valódi érdeklődését, csak a megszégyenülést, kudarcot próbálja elkerülni valahogy. Időnként hazudni, csalni is próbálhat valaki, hogy elkerülje a rossz teljesítményt.

Számos kutatás bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akiknek több az önbizalmuk, pihentebbek, őszintén érdeklődnek egy-egy dolog iránt, sikeresebbek, mint szorongó társaik.

Mit tehetsz?

  1. Ne felejtsd el: jó vagy – úgy ahogy, most vagy!

Bizonyos szempontból fontos lehet az iskolai teljesítmény, vagy hogy milyen középiskolában tanulsz tovább, de nem ez határozza meg, hogy milyen értékes ember vagy.  

  1. Próbáld meg kideríteni, mi okuk van a szüleidnek arra, hogy ilyen sokat követelnek tőled!

Ha a szüleid tehetnék, megírnák helyetted a vizsgát, de nem tehetik, ezért inkább feletted helikoptereznek és próbálják szervezni az iskolai programjaidat, a felvételi előkészítőt, és így tovább. Bármennyire is megőrjít a szüleidtől érkező nyomás, szánj egy percet, és vedd észre, hogy jót akarnak. Próbálj meg erről beszélgetni velük és elmondani, mit okoznak benned az elvárásaik. Meg fogják érteni.  

  1. Végezz egy kis kutatást.

Az interneten találhatsz sok tippet és segítséget a tanuláshoz, mások tanácsait vagy túlélési technikáit pl. érettségi, felvételi, nyelvtanulás vagy hasonló témákban. Ezeket a szüleidnek is megemlítheted, hogy lássák felkészült vagy és nem arról van szó, hogy csak ellenkezni szeretnél.  

  1. Próbálj meg nyugodt maradni, ha a témáról beszéltek!

Időnként legszívesebben ráborítanánk az asztalt mindenkire, de a szülőkkel szemben ez nem jó stratégia. Ha nagyon indulatos vagy és kiabálsz, drámázol, akkor a szüleid gyerekesnek és kicsinyesnek fognak tartani és ez nem jó tárgyalási alap. Ha nem tudsz nyugodtan és éretten viselkedni, akkor nem fognak komolyan venni.

  1. Tudd, hogy miért harcolsz.

Ne felejtsd el, hogy azért küzdesz, mert a szüleid extra stressz és iskolai teljesítménynyomás alá helyeztek és ha erről beszéltek ne kavard ide a többi dolgot pl. új ruhákra lenne szükséged vagy szeretnél bulit tartani.   Maradj a témánál és a túlzott iskolai (vagy egyéb) elvárásokkal kapcsolatos érzéseid megosztásánál.

  1. Légy alkuképes.

Bármilyen elszánt is vagy, és tudod, hogy mire van szükséged, a szüleid sokkal régebb óta vannak a „pályán”, mint te. Már látnak előre bizonyos helyzeteket és csapdákat az életben. Ha te is tudsz engedni nekik (rendben van: abbahagyom a külön angolt, de itthon többet fogok tanulni, ezt megígérem), akkor nagyobb esélyed lesz arra, hogy elérd, amit szeretnél és kicsit leszálljanak rólad.

 

 

Levi története

Harmadik osztályos koromban elkezdődött a felvételire való felkészülés: kérdések, kvízek és feladatsorok formájában. A szüleim úgy gondolták, hogy ahhoz, hogy kitűnő legyek, előbb kell kezdenünk a tanévet, és én már augusztusban tanultam és gyakoroltam otthon. A tanév alatt pedig még intenzívebben: esténként, hétvégenként is kellett gyakorolnom. A házi feladatot még péntek délután el kellett készítenem. Alsó tagozatban kedves tanítónénik voltak, a szüleim számon kérték őket, hogy miért nem adnak házi feladatot, így nem fogjuk időben megszokni a terhelést és felsőben nehezebb lesz. Az ötödik nagy megpróbáltatás volt: több lett a tananyag, a tantárgy, a tanár, az elején becsúszott néhány négyes. A szüleim teljesen kiakadtak: a „rossz jegy” után elvették a telefonomat, napokig (néha hetekig) nem gépezhettem, tévézhettem. Hibásnak és hülyének éreztem magam, nagyon féltem, hogy nem fognak felvenni 6-osztályos gimnáziumba. A dolgozatok előtt annyira izgultam, hogy enni sem tudtam, nagyon dobogott a szívem és gyakran harapdáltam magam félelmemben. Mikor beírták a jegyet, nem mertem megnézni.