A fiúkat sem kímélik a nehézségek. A visszautasítástól való félelem a legtöbb kezdeményezéstől elriasztja őket, általában ezért nem mernek odamenni egyetlen csajhoz sem, aki bejön nekik. 

Az elutasítást - főleg, ha annak híre szalad - kudarcként, ciki-ként élik meg, az egyébként is ingatag lábakon álló kialakuló énképükbe, önbizalmukba, mintha ágyúgolyót lőttek volna. De miért is?

A jelenség akár törzsi gyökerekig is visszavezethető. Ugyanis azok a férfiak, akiket visszautasítottak jelentősen rontották az esélyeiket, hogy később a törzsön belül – ezek ellenére – bárki őket választaná majd. Tehát van bennük egy alapvető, elemi félelem az elutasítástól, hogy lebőgnek és kirekesztődnek.

Pedig a férfiak jelentős része ugyanúgy vágyik egy harmonikus jól működő kapcsolatra, mint a nők.
Sokan úgy vélik, a nőknél, minimum egy jó szereléssel, BMW slusszkulccsal, 195 cm magas, izmos testalkattal lehet csak „villantani”, pedig ezek a dolgok csupán másodlagosak! De menjünk vissza a félelmekhez, amelyek sokszor odáig fajulnak, hogy a lányok mennek pasizni, és sajnos nem fordítva. A fiúk a beégéstől tartva csoportosan kezdtek el bulizni, gondolva, hogy a többségben az erő. Eredményképp ugyanúgy nem mennek oda a lányokhoz, mintha egyedül lennének, mivel mindig a másiktól várják, hogy nyisson.Egy szórakozó helyen csupán a jelenlevők kb. 10%-ka fog beszélgetést kezdeményezni egy vad idegen emberrel. Ennek a 10%-nak pedig a jelentős része többnyire lyukra fut. Mik a tipikus hibák?
A fiú vár - hogy a csaj jelezzen, legalább ránézzen – esetleg küldjön neki sms-t, hogy menjen oda hozzá.
Első alapszabály, ha meglátod a lányt, ne gondolkodj, hanem indulj el. Ha gondolkodsz, akkor előjönnek a félelmek, hogy húúúú mi fog történni…? Viszont igazából veszíteni valód nincsen, mert ha odamész és megszólítod, csupán megadod magadnak az esélyt arra, hogy megismerhesd.
Második probléma, ha megfigyelitek, hogy a legtöbb szórakozóhelyen mindenki úgy indít, hogy megkérdezi meghívhatlak-e egy italra. Ez mindkét félnek rendkívül degradáló, kvázi megveszi az idejét a lánynak, hogy beszélgessen vele. Nem a meghívással van a baj, hanem hogy ez a nyitás a lány felé. Más kontextusban semmi baj nem lenne ezzel. Ebben a szituációban, viszont mindez egy pótcselekvés, ami a hiányos önbizalmat igyekszik palástolni.
De akkor mégis, hogyan szólítsunk meg egy lányt szórakozóhelyen? Mivel lehet náluk indítani, hogy ne legyünk gagyik?
Nincsen recept, minden férfi és minden lány is más-más. Lehet egy tök menő-jó szöveg, ami nevetségesen hangzik az egyik fiú szájából, a másik mégis tarol vele. Lehet egy nagyon rossz szöveget jól előadni, és egy nagyon jó szöveget nagyon rosszul. Igazából, úgyis részletkérdés, hogy mit mondasz a dolog 90%-ban a testbeszéden dől el, hogy fiú mennyire, határozott, tökös, domináns. Pl. egy egyszerű példa: Meglátod a lányt, rögtön odamész hozzá és  ennyit mondasz: „Szia! Téged választottalak!” Ennyi… A többi adja magát! Attól függően, hogy hogyan mész oda hozzá fog reagálni is. Ha spontán, természetes, frappáns és őszinte vagy nincs miért aggódnod.
A fiúk egy része lehet, jól nyit, később mégis elrontja, pl. azzal, hogy 3 mondatváltás után már a telefonszámot kéri, vagy lakásra invitálja a lányt – azaz túl hamar húzza meg a ravaszt, mert nem tudja, hogy mikor kell. A lányokat is meg kell váratni, de ez korántsem tökölést jelent! Egy férfi is akkor tud igazán érdeklődni egy nő iránt, ha meg kell dolgozni érte, a nőknél sincsen ez másként.
Általában a nőket is azok a férfiak foglalkoztatják leginkább, akiket nem kaphatnak meg!