Jelentem, hogy zuhog! Néha csepereg, máskor kikandikál egy pár kósza napsugár, de legfőképpen mégiscsak zuhog. Megérkezett az angol Ősz, bekopogott az ajtón és a sáros csizmáival végiggyalogolt az előszobán. Szerintem mára már a bőröndjeit is gondosan kicsomagolta, és maradni készül. Ki vitatkozhatna vele?

Idejét sem tudom mikor vackolódtam be utoljára a paplanom hatalmas sátra alá, forró teát kortyolgatva és a keszekusza kézírásommal firkált ötleteimet olvasgatva. Valószínűleg ehhez az Ősz kell, hogy a nyári nevetésből kicsit visszavéve elmerengjen az ember. A merengéshez pedig kínai mintás bögre, meg vastag zokni, duplacsokis keksz és régi, bőrkötéses könyvek.

Az idei Ősz más. Karamellszínű csíkok vannak a hajában és piros talpú magassarkút hord. Ringó csípővel kacsint az ajtóban cigarettázó pincérfiúkra és még a fülcimpája is beleremeg a nevetésbe. Az idei Ősz szabad és eltökélt. Pontosan tudja mit akar és egy acélos szorítással húz maga után. Az idei Ősz igazi nő, és én tátott szájjal követve próbálom ellesni a trükkjeit. Úgy hullámoznak az érzelmei, mint ahogy az időjárás vált naposról viharosra, és a szemei pontosan úgy villognak, mint a felhők mögül előtörő napsugár. Azt hiszem nem nagyon érdekli, hogy ki mit gondol róla. Ha mégis, akkor jól elfedi a púder és a pirosító.

„Nem szabad mindenkinek megfelelned" súgja. „Akit mindenki szeret, az soha nem hagyta még el a biztonságos, ámde unalmas lakását, és lépett ki a félelmetes, veszélyes és felettébb izgalmas utcára. Aki csinál valamit, az hibázik, azt kritizálják, azt csodálják és megvetik. Lehet, hogy ugyanaz az ember egyszerre gyűlöl és szeret majd és lehet, hogy befolyásolsz másokat, vagy kiugrasztod a bokorban ücsörgőket a levelek közül. Aki csinál valamit, az sebezhető lesz és nyitott könyvvé válik az élete. A hibái hangosan szólnak a háztetőkre szerelt hangszórókból és a kritikusai főcímeket gyártanak róla. De a hibáknak van tanulsága, az esések után felemelkedés jön. A megacélozott jellem mögött látni kell a gyengeséget is, hogy ne váljon félelmetessé. A robotok olajat esznek, az emberek pedig szeretetet. Te pedig, kedvesem nem robot vagy!" kacsint egyet és a szempilláit lesütve belekortyol az előtte lévő haboskávéba. A kávéhab fehéres bajszot varázsolt a szája fölé. Nevetünk. Ő küldte nekem az Őszt. Pontosan tudta, hogy csintalanságra van szükségem, meg a feleslegesen felhúzott határok, nagyon is szükséges feszegetésére.

Tehát kedveseim, a kalandok végeláthatatlan sora következik. Bár csak pár hete érkezett az Ősz, már kölcsönvettem néhány ruháját és jelentem, hogy nagyon jól állnak! Egyre többet fogom kiereszteni a hajam is, hogy a karamellszínű csíkok megcsillanjanak benne. És nem utasítok vissza egyetlen lovagias, fahéjas café lattét sem, feltéve, hogy papírpohárban van.