Van egy „vadi új" játszótér a VIII. kerület „dzsumbuj" - részében, most adták át. Innen indul a történet. Olvasd tovább.

Indult ott egy pályázati projekt, amiben önkéntesek hétvégeken egy kis pavilonból kölcsönöznek játékokat a játszótérre jövő gyerekeknek, meg beszélgetnek velük, a szülőkkel stb. Amikor először mentem oda, már messziről figyeltem vannak-e ott gyerekek, milyen az egész. Hát látom ám, hogy egy kis csoportosulás van a játszótér kerítésén belül: 5 férfi ül egy kupacban , kissé szedett-vedett ruhában, körülöttük nylon zacskók a földön. Eszegetnek, vagy beszélgetnek.

Na, gondoltam kissé idegesen, már ezt a játszóteret is birtokba vették a hajléktalanok, hogy fognak itt a gyerekek játszani, mi meg beszélgetni velük? Ahogy közeledtem, próbáltam kigondolni, hogy mit mondjak, hogy küldjem el őket (melegebb éghajlatra...)? 5 fekete fej, kb. 30 év körüliek, biztos cigányok, remélhetőleg józanok....Biztos elküldenek majd a francba...az a az igazság, hogy félek is, meg dühös is vagyok.

Megjött kolléganőm is pár perc múlva, ő nem sokat gondolkozott, egyenesen odament hozzájuk és megkérdezte, hogy mit csinálnak itt a játszótéren.

„Na, mit mondtak kérdezem Tőle izgatottan?" „ Azt mondták, a játszótéri járdát javítják, az önkormányzat küldte őket, ott vannak a szerszámaik is – pedig már azt hittem, hogy hajléktalanok!" - felelte meglepett hangon.

„Te is? Én is ugyanezt hittem!" – válaszoltam megnyugodva.

Utána viszont elgondolkoztam.... „Lehet, hogy még mi is előítéletesek vagyunk?!"

Szerintetek?