A konfliktusok kezelése energia- és időigényes, ugyanakkor a konfliktusok elkerülhetetlenek az életünk és fejlődésünk szempontjából.

Mindenkinek meg van a maga leginkább bevett stratégiája arra, hogy elkerülje, alkalmazkodjon hozzá, vagy a másikon felülkerekedve, esetleg együttműködve reagáljon a különböző helyzetekben.
A sorozat első cikkében egy alternatív konfliktuskezelő eljárást fogok bemutatni, a mediációt.

A mediáció szó közvetítést, békéltetést jelent. A mediáció egy olyan konfliktuskezelési folyamat, amelyben a vitában állók egy semleges, harmadik, konfliktuskezelésben jártas személy, a mediátor (közvetítő) segítségével oldják fel konfliktusaikat. Ő irányítja a kommunikációt és szempontváltásra ösztönözi a feleket, de nem dönt, a megoldás kidolgozásának felelőssége a vitában álló feleké. A mediációban a konfliktus szereplői egyesült erővel kutatják a résztvevők számára az olyan elfogadható megoldást, amely egyikük vereségét sem jelenti.

A mediáció újfajta szemléletet tükröz a konfliktushoz való viszonyulásban. Természetes jelenségnek, a mindennapi élet szükségszerű velejárójának tekinti őket, melyet nem elhárítani, elkerülni kell, hanem megoldandó problémaként kell kezelni.

Közvetítés alkalmazhatnak családtagok, üzletfelek között vagy akár az iskolában is, a diák-diák, tanár-diák, tanár-tanár, tanár-szülő közötti konfliktusok kezelésében.

Milyen helyzetekben és mikor alkalmazható?

A mediáció már a konfliktus korai szakaszában is alkalmazható, ha a vitában állók nehezen tudnak egymással beszélni, de akkor is működőképes módszer, ha a konfliktus annyira elharapódzott, hogy egyáltalán nincs közöttük kommunikáció. A mediációban részt vevő felek egyenrangúak. A mediátor – akit általában a konfliktusban állók közösen választanak – feladata, hogy mederben tartsa a vitát, megakadályozza annak kiterjedését, elkerülhetővé tegye a tárgyalások során a holtpont kialakulását vagy átsegítse azon a feleket, és hozzásegítse a vitában érintetteket a lehetséges megoldások kidolgozásához.

A mediáció alapelvei: az önkéntesség, a semlegesség, a jövőorientáltság és a titoktartás. Az önkéntesség elve azt jelenti, hogy a felek önkéntesen vesznek részt a mediációban. Senki nem kényszeríti őket, a vitában érintettek együttes kívánsága, illetve beleegyezése alapján kerülhet sor a mediátor közvetítő tevékenységére. A jövőre orientáltság elve arra utal, hogy a mediáció elsősorban azzal foglalkozik, mire van szükség a jövőben a konfliktus megoldásához. Figyelembe veszi a felek szükségleteit, igényeit ugyanakkor annak feltárása, hogy kinek van igaza, ki miben hibás stb., nem a mediáció feladata. A semlegesség elve arra vonatkozik, hogy a mediátornak semlegesnek kell maradnia az egész mediációs folyamat alatt, egyik fél pártján sem állhat. A titoktartás elve abból indul ki, hogy a mediációs eljárás bizalmas folyamat, ezért a mediátort titoktartási kötelezettség terheli.