Lány vagyok, mert még mindig hiszek a tündérekben. Meg azért is, mert néha úgy fellöknélek egy hokimérkőzésen, máskor pedig egyetlen pillantástól összeomlok és bőgök.

Lány vagyok, mert órákig próbálom a farmerokat, hogy aztán megvegyem a legelsőt, amiről már az elején tudtam, hogy jó lesz. Lány vagyok, mert számomra tényleg megnyugtató órákig a tükör előtt állni és egyenként kifesteni a szempilláimat. És igen, én hiszek a reklámokban kiretusált modelleknek, amikor a legújabb arclemosókat próbálják eladni.

Lány vagyok, mert még mindig hiszek a hatásos belépőkben. Az olyanokban, amikor cicaléptekkel lesétál a főhősnő a lépcsőn, a keze végigsuhan a korláton és minden szem rászegeződik. Igen, titkon még mindig hiszem, hogy egyszer ez megtörténik velem. Lány vagyok azért is, mert bár hangoztatom, hogy nem érdekelnek a spontán virágok, bizony érdekelnek. Sőt, alapjáraton bármit hangoztatok, annak az ellenkezője is éppen olyan igaz.

Lány vagyok, mert elpirulok ha meglátok egy szuper szexi fehérneműt, hogy aztán elábrándozzak a felhasználásáról. Upsz, meg azért is mert ezt leírtam! Lány vagyok, mert bármilyen apróságért képes vagyok percekig ugrándozni az utcán, miközben tapsolok és sikongatok. Lehet ez egy az utcára kihajló virág, egy szépre lefestett kapu, egy cipő a kirakatban, vagy egy új és őrült ötlet miatt. No meg azért is, mert nem fogok megtanulni főzni, csak ha én akarok. Meg a körmömet sem fogom visszafogottabban festeni, amíg nincs hozzá kedvem. És igenis lázba hoznak az autók, a motorok és a foci. Ha kedvem tartja.
Lány vagyok, mert Párizsról az esőben elcsattanó csók jut eszembe. Meg azért is, mert szerintem igenis lehet magassarkúban futni, és mert akárhányszor látom meg Audrey Hepburn-t mindannyiszor irigykedve felsóhajtok. És még mindig megkönnyezem a The Notebook végét. Lány vagyok, mert számomra a selyem katarzist okoz, mint ahogyan a forrócsokoládé is a barátnőkkel. Vagy a Szex és New York stílusú koktélok. (Alkalomtól függ.) Azért is lány vagyok, mert képes vagyok az utolsó kajapénzemből cipőt venni, vagy fülbevalót, amit soha nem veszek fel. Vagy csokoládét...

Lány vagyok, mert tükör előtt gyakorlom a szempillarebegtetést. Emiatt nem viszem ki a szemetet, ha fiú van a közelben. De a villanykörtéhez sem nyúlok, pedig a múlt hónapban vígan kicseréltem egyedül. Azért is, mert pillanatok alatt eljátszom a butuskát, hogy aztán átváltsak a kiművelt polihisztorba. Lehetek kislányos, nőies, bölcs és őrült, rokonszeves, szenvedélyes, eszeveszett, értelmetlen, gonoszkodó és szeretnivaló.

Legfőképpen mégiscsak azért vagyok lány, mert ez a bokszoló oldalborda soha nem talál semmit a boltokban, ha van pénze. Ha pedig nincs, akkor a polcok telis-tele vannak nyálcsorgató ruhákkal. Alapigazság. Bizony.

Ha több írást akartok elolvasni Linától, akkor itt találjátok a blogját:
http://tiverina.blogger.hu/2012/10/30/lany-vagyok-mert