Lelki egészségünk szempontjából önbecsülésünk olyan, mint ház számára az alapzat. Ha az alap stabilan és jól megépített, akkor az épület is szilárdan áll, és akár egy-egy kisebb földrengést is kibír.

Kamaszkorban az önértékelés egy hullámvonalat ír le. 11 éves kor körül csökken, 12 és 13 éves kor körül alacsony, majd azt követően növekedést mutat 18 éves korig. Lehet, hogy ennek hatását te is tapasztalod magadon.

Manapság a kutatások kétféle, külső és belső önértékelésről írnak, ami alapján egy tipológiát is kialakítottak. Hogy te is el tudd magad helyezni a típusok között, fontos tudnod melyik mit jelent.

Magas belső önbecsüléssel rendelkezel, ha alapvetően értékesnek, jó tulajdonságokkal bíró embernek érzed magad, aki általánosságban elégedett magával. Magas külső önbecsülésed van, ha az ügyesség, a teljesítmény fontosak számodra és az elért eredményektől teszed függővé, hogy mennyire látod magad értékesnek.

Ezek a típusok természetesen nem ilyen élesen különíthetők el a mindennapi életben, de egyfajta támpontot tudnak adni. Ha sikerült magad elhelyezned, nézzük meg milyenek is ezek az embertípusok:

A boldog teljesítőre a kihívások ösztönzően hatnak. Elkötelezettek, nagy, de realista céljaik vannak. Mások sikereit nem érzik fenyegetőnek, inkább önmagukkal versenyeznek. Kudarc esetén sem érzik magukat teljesen értéktelennek, mert önbecsülésük belülről is jön. Negatívuma, hogy néha megfeledkezhetnek arról, hogy csak élvezzék az életet.

A kényszerteljesítő önértékelését attól teszi függővé, hogy éppen siker vagy kudarc érte. Saját korlátait kevéssé ismeri vagy veszi figyelembe, ezért nagy energiákat emészt fel tőle, hogy a kudarcot elkerülje, a sikert elérje. Kritikára védekezéssel válaszol, verseng, és sajnos gyakran a kimerültségig hajszolja magát.

Az életélvező örömét a családjában, kapcsolataiban, művészetben vagy a természetben leli. Nem igazán fontos számára, hogy valamit befejezzen vagy eredményeket érjen el. Kudarcra és sikerre egyaránt csak a vállát rándítja, ritkán hajt végre nagy tetteket.
A nélkülöző visszahúzódó és könnyen feladja a dolgokat. Önértékelését inkább kapcsolataitól teszi függővé, ezért mások elutasítása nagy fenyegetést jelent számára. Ezért folyamatosan szüksége van mások megerősítésére.

Önbecsülésünk minőségétől függően megvédhet bennünket krízisek és veszteségek során vagy éppen ellenkezőleg, megjelenik problémáink mögött. Éppen ezért fontos, hogy figyelmet szenteljünk neki és erősítsük. Ha azt érzed, hogy egyedül nem megy, fordulj bátran szakemberhez.

Ha a téma részletesebben érdekel, olvasd el M. Johnson (2008): Önbecsülés és alkalmazkodás c. könyvét!